Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 145 hogy az alapítólevél a kezelésre hivatott szervnek bemutattatott, többé vissza nem vonható még akkor sem, ha valamely a törvény által előírt hatósági jóváhagyás tárgyában még intézkedés nem is történt. Jogszabálysértésként panaszolta a felperes azt is, hogy a fellebbezési bíróság M. Istvánnénak a római kalholikus vallásra történt áttérését nem fogadta el okul az alapítvány hatálytalanítására. Ha való is, hogy az alapítványi ügyletben a református egyházzal szemben oly meghagyás teljesítése költetett ki, amely meghagyás M. Istvánnénak a római kalholikus hitre történt áttérése folytán teljesíthetlenné vált, ezzel az alapítványnak az a főcélja, hogy az a református egyház támogatására és M. Istvánné, valamint korábbi férje nevének megörökítésére szolgáljon, még meg nem hiúsult. Egyébként az alapítványi ügylet attól fogva, hogy az a kezelésre hivatott szervnek bemutattatott, visszavonhatatlanná vált s így az ügylet joghatályosságán nem változtathatott M. Istvánné azáltal, hogy az alapítóügyletben foglalt egyik kikötés teljesítését utólagosan és egyoldalú tényével meghiúsította. = V. ö. Mjogi Tvkv. Jav. 88. §. 94. I. Az 1877 : XX. t.-c. 3. §-a értelmében a kiskorú szerző a saját szellemi termékéről rendelkezhetik. — //. A szerző nevének mellőzése csak akkor esik az 1921 : LIV. t.-c. 23. §. alá, ha a szerző kifejezésre juttatta azt a szerződéses akaratát, hogy a müvét csak nevének a megjelölésével lehessen közzétennL (Kúria 1928. jún. 4. P. I. 4 043/1928. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság azt a tényállást, hogy a felperesnek az 1913. évi november hó 14. napján kelt szerződésen látható aláírása valódi, — — jogszabálysértés nélkül állapította meg valódinak. Ezt a szerződést ugyan a másik szerződő fél M. Béla nem írta alá, de abból, hogy M. Béla a felperes aláírásával ellátott szerződést magához vetle, majd azt 1915. évi február hó 10. napján dr. M. Sándorra ruházta, okszerűen következik, hogy M. Béla azt a szerződést a maga részéről is elfogadta. Az ekként a felperes és M. Béla között érvényesen létrejött, tóbb dr. M. Sándorra ruházott szerződést, illetve az abban foglalt jogokat a nem vitás tényállás szerint utóbb az alperes szeMagánjogi Döntvénytár. XXI. 10