Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

126 Magánjogi Döntvénytár. zési eljárási köllséget a peres felek közölt kölcsönösen megszünteti : megszünteti egyúttal a felülvizsgálati eljárás költségét is. Indokok: Meg nem támadott ténymegállapítás, hogy mindkét végrehajtató alperes lefoglalta: először a F. G. végrehajtást szenvedőnek, mint eladónak az igénylő özv. Cs. K.-né, mint vevő elleni, a h-i ((Szentháromság* című reáljogú gyógyszertár eladásából származó vételárhátralék követelését, azután pedig a h-i kir. járásbíróság Pk. 5613/1927/14. számú alapfoglalási és illetőleg Pk. 6570 1927 3. számú felülvizsgálati jegyzőkönyve szerint ebből a ((Szentháromsághoz)) címzett reáljogú gyógyszertárból, teljes felszereléssel és gyógyszerkészletet beleértve)) F. G.-t «illető 1/t részét)) az 1876 : XIV. t.-c. 130. §. alapján. Társtulajdonos BU részben özv. Cs. K.-né». Lefoglalták pedig ezt az 1 részt azon címen, hogy F. Géza az özv. Cs. K.-néval kötött adásvevési szerződésben a vételárhátralék teljes lefizetéséig a gyógyszertár 11 részének tulajdonjogát fenntartotta magának. Az 1876: XIV. t.-c. 130. §-a szerint: «A reáljogú gyógyszertarak, valamint eddig, úgy ezentúl is szabadon eladhatók, örökölhetők és hagyományozhatok; szóval magánjogi szerződések és a fennálló szabályoknak megfelelő átruházások tárgyává tehelők)). Ugyanazon tc. 131. §-a szerint pedig: «A gyógyszertárak személyes üzleti joga a gyógyszertári jogosítvánnyal felruházottnak személyéhez van kötve. A jogosítvány el nem adható, nem hagyományozható. Az átruházást, azonban szintén csak személyes joggal, a 129. §. figyelembevételével a belügyminiszter engedélyezheti)). E két §. egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a 130. §-ban előforduló ((reáljogú gyógyszertárak)) kifejezés alatt a reáljogú gyógyszertárak üzleti joga értendő és így a fentebb szószerint idézett szövegezéssel az 1876: XIV. tc. 130. §-ára történt hivatkozás mellett eszközölt foglalás útján, a szóbanforgó reáljogú gyógyszertárra vonatkozó gyógyszertári üzleti jognak F. G. eladó által a vételárhátralék teljes kiegyenlítéséig fenntartott 1U része foglaltatott le. Hogy, figyelemmel az 1881 : LX. t.-c. 50. §-ának a lefoglalt ingókat tételenként összeírni rendelő szabályára és arra, hogy tételenkénti összeírás hiányában nem állapítható meg, hogy nem foglaltattak-e le (ha ugyan ily módon lefoglaltaknak tekinthetők) olyan ingók is, amelyeket özv. Cs. K.-né nem a végrehajtást szenvedőtől a gyógyszertár felszerelésének vagy anyagkészletének egy része gyanánt, hanem másoktól vett, amelyre nézve tehát a végrehajtást szenvedőnek tulajdonjoga nem volt és