Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. egy revüt, amely az alperesi részvénytársaság valamelyik budapesti kőszínházában fog előadásra kerülni. Erre a felperes 1923. elején elkészítette a perben becsatolt «A pesti nóta)) című színművet, amelyet B. L. vezérigazgató előadásra el is fogadott, a darabot 1923. év műsorára ki is tűzte, a darab azonban abban az évben Lehár egy színművének előadása miatt színre nem került. 13. h. vezérigazgató ezután 1924-re, majd utóbb 1925-re ígérte a darab előadását, ennek az ígéretének azonban eleget nem tett. Az alperesi részvénytársaság képviseletében eljárt B. L vezérigazgató vallomása szerint a darab a színpadi előadásra alkalmas volt, s a gyakorlat szerint a darab egyik-másik fejezetében hiányzó zeneszámok pótlása, nemkülönben a zenei részre tartozó szerzői jogok megszerzése a színház feladata volt. Az alperesnek a szóbanlevő hiányokra alapított s a felülvizsgálati kérelemben is fenntartott kifogása tehát alaptalan. Nem szolgálhatott az előadás akadályául az a körülmény sem, hogy a darab egyik fejezetében Konti Józsefet szerepelteti a felperes, akinek szerepét a felesége állítólag sérelmesnek tartotta. Az előadásnak ez az állítólagos nehézsége ugyanis más személy beállításával s megfelelő átalakítással nyilvánvalóan könnyen kiküszöbölhető lett volna. Egyébként az alperesi társaság vezérigazgatója a darab elfogadása alkalmával kétségkívül ismerte a darabban K. J.-nek juttatott szerepet, s ha ennek ellenére a darabot előadásra elfogadta, ez a szerep magában véve most már nem szolgálhat okul arra, hogy az alperes a darab előadását megtagadhassa. Az alperesnek ide vonatkozó felülvizsgálati panasza is alaptalan. A fellebbezési bíróság a szerzői jogi szakértőbizottság véleménye alapján megállapította, hogy az időközben színre került «A régi jó Budapest,)) ((Engem szeress)), és a ((Csókos asszony)) című színművekben is a pesti nóták nyertek feldolgozást s így a felperes darabjának előadásától ma már sikert várni nem lehet. Ezt a tényállást a fellebbezési bíróság jogszabály sértése nélkül állapította meg az említett testület véleménye alapján, mert ezt a szerzői jogi vonatkozású kérdésekben vélemény adása végett létesített testületet a bíróság a szóban lévő és ugyancsak írói műre vonatkozó szakkérdésben is véleményadására hivatott testületnek tekinthette s így véleményét a Pp. 367. §-a értelmében tényállás megállapításának alapjául elfogadhatta. Ennek a testületnek tagjai ugyanis az 4921 : LIV. t.-c. 32. §-a értelmében szakértői esküt kötelesek tenni, s a 9800 1922. I. M. sz. rendelet 6. §-a szerint a testület abban az esetben, ha a bíróság részéről hozzá intézett kérdésben véleményt nem adhat, erről a bíróságot értesíteni köteles. Ily körülmények közölt ki-