Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 121 zártnak tartja a kir. Kúria, hogy az említett szakértői bizottság ama véleménye adásakor, amely szerint a fenntebb megnevezett három hasontárgyú színműnek időközben történt előadása miatt a felperes darabja most már sikkerrel színpadra nem hozhaló, ne ismerte volna a szóbanlévő három előadott színművet, s így semmi szükség nem volt, hogy a bíróság ezeket a színműveket beszerezze. Mindezeknél fogva az említett testület szakvéleményének bizonyítékul elfogadása miatt emelt felülvizsgálati panaszok alaptalanok. Mivel a felperes darabját most már nem lehet a sikernek olyan kilátásával előadni, amilyen sikert lehetett volna attól elvárni abban az esetben, ha az az 1923—1925. években került volna színre, ezért a felperes most már nem tartozik megelégedni azzal, hogy az alperes a színművet valamely színpadon színre hozza, amely esetben a kellő siker elmaradása folytán egyfelől írói reputációja szenvedhetne sérelmet, másfelől a tantiémében megállapított jövedelme is nyilván számottevően kevesebb lenne. A felperes jogosan követelhet szerződésszegés címén kártérítést. Nem sértett ennélfogva jogszabályt a fellebbezési bíróság, amidőn nem rendelte el a bizonyítást arra, hogy az alperesi társaságnak — a csődbejutás dacára — még most is módjában áll a darabol előadatni. Egyébként az alperes az elsőbíróság előtt állandóan megtagadta a felperes darabjának előadását s a fellebbezési bíróság előtt is csak akkor volt hajlandó a darab előadása iránt kötelezettséget vállalni, amikor már csődbe jutott s amikor a darab szerződésszerű színrehozatalának előfeltételei is már nyilván hiányoznak. Az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben a miatt előterjesztett panasza tehát, hogy a fellebbezési bíróság őt nem elsősorban a darab előadására, hanem egyenesen kártérítésre kötelezte, alaptalan. Annak a kárnak a nagyságát, amelyet az alperes a felperesnek megtéríteni tartozik azért, mert a darab színrehozatala iránt elvállalt kötelezettségének eleget nem tett, a fellebbezési bíróság a szerzői jogi szakértői bizottság szakvéleményének alapul vételével az eset körülményeire kiterjeszkedő helyes okfejtéssel állapította meg a Pp. 271. §-a alapján 6400 P-ben. A fellebbezési bíróság a kártérítés összegének meghatározásánál figyelembe vette azt is, hogy az alperes jogosítva volt a színdarabot bármelyik kőszínházában színrehozni. Hogy a kárösszeg megállapításánál a nagyobb befogadású K. színház bevétele véletett alapul, a legkisebb befogadási képességű B. színház helyett, az eredményen nem változtathat, mert feltehető, hogy az a közönség, amelyre a darab számíthatott, a