Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 113 Felperesek az 1923. évben bekövetkezett károsodásukat abból származtatják, hogy az említett lakásoknak a vámőrség részére történt igénybevétele következtében a téglagyártáshoz szükséges számú munkásokat — lakás hiányában — nem alkalmazhattak s így téglagyárukat megfelelő üzemben fenn nem tarthatják. Az alperes kártérítési felelősségét pedig azon az alapon kérték megállapítani, hogy a vámőrség céljaira az alperes oly helyiségeket vett igénybe s tart elfoglalva, amelyek az 1879. évi XXXVI. t.-c. 10. §-ának 9. pontja szerint a beszállásolás céljaira igénybevehetők nem voltak, de amelyek a hivatkozott t.-c. 16. §-a szerint a beszállásolás alól 30 nap elteltével egyébként is mentesítendők voltak volna. Tényként megvan azonban állapítva, hogy a felperesek téglagyára a háború alatt szünetelt, s ezért a gazdasági cselédek a cselédházakból kiköltöztek és a felperesek által tíjonan épített munkásházban lévő nyolc lakásból hal lakást elfoglaltak; a cselédházakban lévő lakások pedig részben üresen állottak, részben gabonaraktárul szolgállak. A lakásoknak az igénybevételekor tehát — aminl azt a fellebbezési bíróság a felperesek által nem kifogásoltan megállapította — az 1879. évi XXXVI. t.-c. 10. §-ának 9. pontjában megjelölt mentesítő ok nem forgott fent. A kárigénynek a törvényellenes igénybevételre fektetett alapja tehát megdőlt. A többször hivatkozott t.-c. 16. §-a nem azt tartalmazza, hogy a beszállás terhe alól szállásadó 30 nap elteltével feltétlenül mentesítendő, hanem azt, hogy az egyenkénti beszállásolásnál a szállásadó egy hó eltelte után a katonának máshoz átszállásoltatását «követelhetb. A törvény 20. §-a szerint pedig a beszállásolási ügyeknek a vezetése és irányítása, valamint akadályok és panaszok — tehát a 16. §. alkalmazásából eredő panaszok esetében is — a határozat hozatala, a községek közreműködése mellett a közigazgatási hatóságokat, legfelső fokon pedig a honvédelmi minisztert illeti. Azon az alapon tehát, hogy a beszállásolás terhe alól 30 nap elteltével nem menlesíttettek, a felperesek csak az esetben igényelhetnének az alperestől kártalanítást, ha a 20. §-ban megjelölt ezen a közigazgatási úton az alperes vagy közegei terhére valamely szabálytalanság vagy törvényellenesség megállapítást nyert volna. Ennek hiányában a felperesek kárigényének ebben a vonatkozásban sincs jogszerű alapja. 76. Az 1928: XIL t.-c. U. §-ának az átértékelés időbeli korlátozását tartalmazó rendelkezése (í bek.) Mas-íínjogi Döntvénytár. XXI. 8