Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 109 Az alperes a már említett benső viszonyt a felperessel a házassági életközösség fennállása mellett egészen eddig az időig megszakítás nélkül folytatta és ezután is fenntartotta 1922. évi november hó 12. napjáig, amikor a E) alatti levélben az « egykori eskü és fogadalom)) alól való felmentést kérve, közölte, hogy a felperest nem fogja feleségül venni. A felperes a felülvizsgálati panaszai között utal arra, hogy a fellebbezési bíróság nem helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a társadalmi rend ellen Ő is vétett s ez okból csak az alperes magatartását kívánja a jóerkölcsökbe ütközőnek minősíttetni; viszont az alperes is 20 éves korára és a közte és felperes közötti hat évi korkülönbségre tekintettel csupán a felperesnő részéről fennforgó erkölcstelen ok levonását kívánja, azonban a fellebbezési bíróság az anyagi jogot helyesen alkalmazta, amidőn a felperesre nézve fennálló házasság alatt a felperes és alperes között egy évtizednél hosszabb időn át folytatott benső viszonyt mindkét félre nézve a fennálló társadalmi rendbe és a jó erkölcsökbe ütközőnek minősítette. A peresfelek emez erkölcsellenes magatartását fokozza és súlyosbítja az, hogy a felperes és az alperes már a benső viszony kezdetétől arra törekedtek, hogy a felperes családjának anyagi érdekeire való tekintet nélkül a maguk anyagi jólétét biztosítsák s ebből a célból a felperes: már 1909. évben egy ház vételárára 5600 K összeget juttatott az alperesnek; ennek a háznak a bebútorozására a felperes az A) alatti jegyzék I. 1—2. létele alatti bútorzatot és a jegyzék II. tétele alatt felsorolt s a fellebbezési bíróság ítéletében közelebbről megjelölt felszereléseket szereztette be, amely tárgyak természetbeni kiadását érvényesíti. A felperes továbbá — az alperesnek 1911-ben Sz—ra történt átköltözése után beállott fizetési zavarok következtében — az 1911/12. évben a vagyoni viszonyok rendezésére 57,200 korona összeget juttatott, amelyből azonban 4000 koronát visszakapott s így e címen alperes kezén van 53,200 korona; a tervezett házasságban való anyagi jólét biztosítása okából pedig ugyancsak az 1912/13. években további 53,600 K összeget szolgáltatott át, úgyhogy a fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint — a fenti tételek eredményében — 112,400 K készpénz mutatkozik az alperesnél levőnek. Ez az összeg aranykoronának megfelelő érték és így nincs ügydöntő jelentősége, az alább kifejtendők szerint, hogy ebből mennyi adatott át kölcsön címén. Az ezeken felüli száz koronákra nézve a perbeli adatok más és más eredményt mutatnak, azonban a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt összeg felel meg az A) alatti jegyzékben kitüntetett