Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

108 Magánjogi Döntvénytár. heti, hogy ezzel saját megélhetését vagy pedig vele szemben tartásra jogosult más harmadik személynek tartását veszélyeztetné. Ezekből következik az is, hogy a felperesnek a megállapítottnál magasabb tartásdíjra irányuló igénye alaptalan. Helyt nem álló a felperesnek a kamat megítélésére irányuló kérelme is, mert az állandó bírói gyakorlat szerint tartásdíj után kamatot megítélni nem lehet. Ezeknél fogva a kamatok tekintetében a felülvizsgálati kérelmet el kellelt utasítani. Az alperes, mint túlnyomóan vesztes, a Pp. 426., 508. és 543. §-ai értelmében az összes költségért felelős. = Az eddigi gyakorlat szerint az ideiglenes nőtartásdíj követelésének elengedhetetlen feltélele volt, hogy a különélésre a férj szolgáltatott legyen okot: Dtár 3. f. XXIV. 2l, XXVI. 6., Mj. Dtár II. 181., IX. 63., XII. 58. 73. /. Kétoldalú erkölcstelen, viszonyra való tekintettel ingyenesen kapott értékek, az előbbi állapot helyreállításaként, uisszaszolgáltatandók. — //. Átértékelés az 1928: XII. tc. 12. §-a értelmében. (Kúria 1928 máj. 24. P. III. 7111/1927. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság meg nem támadott ténymegállapítása szerint a peresfelek között még abból az időből származó ismeretség állott fenn, amikor az alperes a felperes férjénél, aki téglagyáros, földbirtokos és építész volt, mint építészrajzoló állott alkalmazásban (1902) K—ban. Az alperes rövid idő múlva Sz—ra távozott, ahonnan kezdő építészvállalkozóként 1908—1909. években ismét viszatért K—ba és a felperes férjével társas vállalkozást folytatott. A felperes ekkor már három gyermekes családanya volt és az alperesnél (40. sz. eskü alatti kihall.) hat évvel idősebb, azonban a felperes házassága dacára a peresfelek között benső viszony keletkezett és már ebben az időtájban, abban állapodlak meg, hogy a felperes a házasságát felbontja és az alperes Őt feleségül fogja venni. Erre az új házasságkötésre az alperes a felperessel szemben több alkalommal komoly Ígéretet is tett, azonban a közbejött világháború és a háború után bekövetkezett nehéz gazdasági körülmények a tervbevett bontás megvalósítását és az új házasság megkötését akadályózták, úgyhogy a felperes részéről a házasság felbontására nem került sor, hanem a felperes férje 1922. évi január 31-én meghalván, ekként ez a házasság a férj halála folytán megszűnt.