Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

102 Magánjogi Döntvénytár. Az alperes a fenti ténymegállapításokat csak annyiban támadta meg, hogy állítása szerint 1925. évi január hó 13-án a nemi érintkezés valójában megtörtént és ez az ő eskü alatti vallomása és megesketése alapján megállapítandó s ennek folyományaként a felperes keresetével elutasítandó lenne, mert. a másodfokú bonlóítélet alapja ezáltal elesik. Ez a felülvizsgálati panasz nem helytálló. A fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ban meghatározott indokolási kötelességének mindenekben eleget téve állapította meg, hogy az alperes a felperes közeledésével szemben nem megértőleg viselkedett, hanem a kibékülést kizáró módon a felperest összekarmolta. Ezt az alperes a felülvizsgálati kérelemben is ekként adja elő, csakhogy a megbocsátást már a nemi közeledésre irányuló lelki állapotban benne rejlőnek vitatja. Az alperesnek ez az álláspontja nem helytálló, mert a nemi érintkezés is csak vélelem alapjául szolgál a megbocsátásra való következtetésre, vagyis minden egyes esetben a nemi érintkezés körülményei is vizsgálandók. Ezekre való tekintettel a fellebbezési bíróság az anyagi jogot helyesen alkalmazta, amidőn az alperes karácsonykori eltávozását a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértésének minősítette, mert a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított életviszonyok és jövedelem mellett a feleség nem igényelheti, hogy a férj egész havi fizetésének (2.500,000 korona) a kézhezvételén felül a férj, különleges szükség nélkül, akár a megtakarított pénzből is a felajánlott 200,000 koronával nagyobb összeget bocsásson a felesége rendelkezésére. Helyesen vonta a fellebbezési bíróság mérlegelése köréhe alperesnek az 1925. évi január 3-ika után a felperes személyére vonatkozóan tett nyilatkozatait is, mivel ezek a tények a férj megbecsülése és kellő tiszteletben tartása iránti házastársi kötelesség súlyos és szándékos megsértésének tekintendők. Ezek alapján a kir. Kúria is a házasfelek egyéniségének és életviszonyainak gondos figyelembevételével arról győződött meg, hogy a felsorolt bontóokot létesítő tények következtében a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy a további életközösség a felperesre nézve elviselhetetlenné vált, minélfogva a házasságnak alperes hibájából történt felbontása megfelel az anyagi jognak s így az alperesi alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. = Az életközösség folytatása megbocsátás : Mj. Dtár VII. 192., Dt. 3. f. XXV. 43. Az életközösség megszűntekor is fennállott nemi betegséggel való fertőzés nem tekintendő megbocsátottnak az együttéléssel: Mj. Dtár XIX. bO.