Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)
Magánjogi Döntvénytár. maga gazdaságában hasznosította és hogy a balkarjának elvesztése által csökkent munkaerejének pótlására teljesített-e már kiadásokat. A fellebbezési bíróság döntését az összegszerűség kérdésében mindakét peresfél megtámadta, még pedig abban a részében, amelyben az említett bíróság egy olyan szolgalegény élelmezésének ellenértékét, aki családos kisbirtokos háztartásában kap ellátást, évi 2.430,000 koronában (194 pengő 40 fillérben) állapította meg. Mindakét támadás alaptalan, mert a fellebbezési bíróság az említett ténymegállapítását tüzetesen és okszerűen indokolta és ugyanígy indokolta azt is, hogy ebben a kérdésben az alperes részéről ajánlott bizonyítást mi okból mellőzte. = V. ö. Mjogi Dtár XI. öl. 61. A munkavállaló hüllen eljárásának azt a törvényes következményét, hogy őt a munkaadó a szolgálatból azonnali hatállyal elbocsáthatja, nem szünteti meg az a lény, hogy a munkaadó a kilépést követő napon — a munkavállaló kedvező elhelyezkedheiése kedvéért jó szolgálati bizonyítványt ülllt kL (Kúria 1928. febr. 17. P. II. 9188/1926. sz.) A kir. Kúria: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja s egyúttal végrehajtás lerhével kötelezi felperest, hogy az alperesnek 42 P felülvizsgálati költséget 15 nap alatt megfizessen. Végül felperest, mint konok perlekedőt 50 P pénzbírságban marasztalja, melyért elsősorban a felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző dr. N. József budapesti ügyvéd felelős. Indokok: A fellebbezési bíróság a Pp. 513. §. alapján az I. fokú bíróság ítéletében megállapított azt a tényállást fogadta el, hogy felperes, mint az alperesek hatvani uradalmában alkalmazott fővadász az alperesek tulajdonát képező a felperesnek csupán használat végett átengedett lőfegyvert az 1925. év nyarán eladta és annak helyébe csak az 1926. év tavaszán szerzett és adott át az alpereseknek egy más lőfegyvert, csakis akkor, amidőn a fegyverelidegenítés az alperesek tudomására jutott s emialt a cselekmény miatt felperest a 2 7. alatti levéllel a szolgálatból rögtön való hatállyal elbocsáijották. Ezt a döntő tényállást a bíróság részben az alperes beismerése, részben a kihallgatott tanuk vallomásának és a per egyéb adatának a Pp. 270. §. alapján történt szabad mérlegelése eredményében és a további feleslegessé vált bizonyító eljárást