Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

78 Magánjogi Döntvénytár. amely a házasságnak a közös megegyezés alapján való felbontását kizárja. A jó erkölcsökbe ütköző eme közös megegyezés érvénytelensége szempontjából közömbös az alperes által bizonyítani kívánt annak a tényállításnak valósága, hogy a H. T. 77. §-ára alapított bontóper megindítását a felperes erőszakolta rá és hogy vagyoni igényeinek az okirat tartalmában foglalt módon való kielégítése is a felperes kívánsága volt, mert az alperes a másik fél részéről szem előtt tartott ama célnak a megvalósításában, hogy a házasság a házassági jogról szóló törvényben meghatározott bontó ok fennforgása nélkül bontassék fel, a maga részérői nemcsak hogy kifejezetten közreműködött, hanem eme cél meghiusílása esetére a maga érdekeinek előmozdítására ellenértéket is kikötött, már pedig a szerződés tárgyává lett erkölcstelen cél szolgálatában való együttes közreműködéssel létrejött megállapodástól az anyagi jog a jogi hatást teljesen megtagadja. Az erkölcstelen ügylet abszolút, tehát mindenkire és nemcsak a felekre kiterjedő ebből a semmisségéből önként következik, hogy azt sem a feleknek utólagos megerősítése vagy elismerése meg nem szünteti, sem a jogügylet megtámadásának időpontja arra befolyással nincs és annak lebonyolítása és teljesítése sem jogosítja fel a szerző felet arra, hogy az annak alapján elért vagyoni előnyt kellő gazdasági és erkölcsi alap nélkül megtarthassa, hanem a kétoldalú turpis causa feltétele mellett létrejött megállapodásból folyó követelés is bírói jogsegélyben részesül annyiban, amennyiben az annak alapján kapott szolgáltatás megtartása a hozzá jutott felet a másiknak hátrányára méltatlanul gazdagítaná. A fellebbezési bíróság azonban annak a kérdésnek a tisztázására ki nem terjeszkedett, hogy van-e az alperes vagyonában a jogalap nélküli szerzés értékéből valami és ha igen, mennyi, az erre vonatkozó tényállás megállapítása pedig annál kevésbbé volt mellőzhető, mert felperes az okirat érvénytelenítésének kimondása iránt előterjesztett kérelemmel kapcsolatban előterjesztette azt a kérelmét is, hogy kártérítési igénye az alperessel szemben állapíttassék meg s ebben a kérelemben, mint többen bentfoglaltnak tekintendő az a kérelem is, hogy amennyiben a természetbeni restitució nem volna lehetséges, az alperes felperesnek a gazdagodás korlátai között elszenvedett kárát térítse meg. A kifejtettek alapján a fellebbezési bíróság nem sérteti anyagi jogot azzal a döntésével, amellyel a felek között létesült okiratban foglalt egyességet kétoldalú turpis causa okából érvénytelennek mondotta ki, ezért az alperest alaptalan felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani, egyidejűleg azonban a kir. Kúria a tényállásnak oly irányban leendő kiegészítése végett, hogy van-e