Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 55 lia az anyag előállításáról a B. cég gondoskodik, annak költségeit II., illetve a szerzők tartoznak viselni. Ezekkel a szerződésekkel, azoknak összefüggő tartalma szerint, y B. cég a Bob herceg című operettre vonatkozóan csupán a színházügynöki képviseletet szerezte meg a szövegíróktól, ellenben a szerzői jog a nevezett cégre ezekkel a megállapodásokkal átruházva egyáltalán nem lett. A B. cég ezek szerint a Bob herceg című operett előadásából és anyagának elárusításából befolyó összes jövedelmekről a szerzőknek elszámolni tartozott s közreműködéséért csupán jutalékot és pedig a budapesti színházi jövedelmek után 2%-os, a vidéki színházi jövedelmek után 15% jutalékot számíthatott fel a szerzők terhére. Ezután jött létre az 1902. évi december hó 6. napján kelt 3 •/• alatti szerződés. Nem vitás, hogy a felperes cég a darabnak úgy vidéki, mint budapesti s külföldi előadásaiból befolyt jövedelmeket illetve a szövegírókat illető szerzői díjakat a 3 •/• s>lalli szerződés létrejötte után is a korábban, vagyis az 1902. évi november hó 23. napján kelt C/F) alatti, illetve az \902. évi november hó 29. napján kelt AA) alat'i színházügynöki megállapodások értelmében számolta el M. F. és B. K. szövegírók javára s hogy a darab vidéki előadásából a nevezetteket illető haszonrészesedést 1904. évi március hó u. napjától kezdve B. K. javára, 1904. évi július 21. napjától kezdve pedig M. F. javára csak azért nem számolta el, illetve szolgáltatta ki nekik, mert a jelzett napokon kelt BB), illetve CC) alatti újabbi szerződésekkel az előbb nevezett szövegíró 700 koronáért, az utóbbi pedig 300 koronáért a darab vidéki előadásaiból őket illető szerzői díjakat, illetve jövedelmeket egyszersmindenkorra (minden időkre) a felperesre ruházta át. Nem vitás továbbá, hogy közvetlen a 3 •/. alatti szerződés létrejötte után a szerződő felek között addig fennálló üzleti- és elszámolási viszony tényleg csak annyiban változott meg, hogy a felperes cég az anyagdíjak fejében bevett összegekkel ezentúl a szövegíróknak már el nem számolt. Mindezekből a kir. Kúria azt a következtetést vonja le, hogy a szerződő felek akarata a 3 •/. alatti szerződés megkötésekor kizárólag a szövegkönyv sokszorosítási és értékesítési jogának, vagyis az operett úgynevezett «anyagának» a szerződésben kitelt 200 korona ellenérték fejében a B. cégre való átruházására irányult és semmiképpen sem irányulhatott a zenés színművek szerzői jogában benfoglalt legjelentékenyebb jogosítványnak t. i. a nyilvános előadás jogának az átruházására, mert ellenkező esetben, vagyis amennyiben a szövegírók a 3 • . alattival az összes szerzői jogaikat kívánták volna a felperesre ruházni s a felperes cég a szerzőktől az összes szerzői jogokat megszerezte volna, úgy teljesen megmagyarázhatlan volna a felperes cégnek az a magatarlása, hogy az összes szerzői jogok megszerzése dacára a'3 alatti szerződés létrejötte után is a szövegíróknak engedje át — ügynöki jutalékának levonása mellett — az összes színpadi jövedelmeket, mintha a 3-7. alattit meg sem kötötte volna, majd utóbb a nyilvános előadás jogának egyik részét (a vidéki előadásokból befolyó jövedelmeket) külön szerződésekkel (BB és CC) vásárolja meg azoktól a szerzőktől, akiktől szerinte a szerzői jog-