Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 51 még a pénzromlással függött össze és lényegesen meghaladta azok valóságos értékét: a kir. Kúria a kötelesrész összegét megfelelően leszállította, az öröklési jogviszonyok rendezésében szem előtt tartott egyenlőség és kiegyenlítés elvénél fogva. (Kúria 1926. nov. 24. P. I. 5693 1926. sz.) indokok: Az 1924. évi október hó 16. napján elhalt P. A. örökhagyó akként rendelkezett, hogy a felperes kötelesrészét az általános örökösökül kinevezett első- és ötödrendű alperesek készpénzben kötelesek kifizetni. Minthogy pedig ettől a végrendeleti intézkedéstől eltérő megállapodás a peresíelek között létre nem jött, ennélfogva a felperes nem kötelezhető arra, hogy köteles részére a hagyatéki ingatlanok megfelelő részének természetben való átengedésével elégíttessék ki, hanem az általános jogszabálynak megfelelően kötelesrészének pénzben való kifizetését követelheti. Alaptalan ennélfogva az alpereseknek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel ítélte meg készpénzben a felperes kötelesrészét. A végrendelet által sértett kötelesrész kiszámításánál jogszabályaink szerint a hagyatéki vagyonnak az öröklés megnyilta, vagyis az örökhagyó elhalálozása idejében volt értéke veendő alapul. Nincs megtámadva a fellebbezési bíróságnak a perben kihallgatott szakértők véleményén alapuló az a ténymegállapítása, amely szerint a hagyatéki ingatlanoknak forgalmi becsértéke az örökhagyó elhalálozása idejében összesen 369 métermázsa búzával volt egyenlő, amely érték az akkori (métermázsánként 450,000 K átlagos) búzaár számításbavétele mellett 166.050,000 koronának felelt meg és amely összegből a nem vitás 5.115,000 K hagyatéki teher levonása után a kötelesrész kiszámításának alapjául szolgáló tiszta hagyatéki értékül löu.935,000 K mutatkozik. Ugyancsak nincs megtámadva a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása sem, amely szerint a felperest a tiszta hagyaték értékének V" része illeti meg kötelesrész fejében, amelynek összege a most kiemelt értékadatok számbavételével 13.411,250 K volna. Köztudomás szerint pénzünk értéke az örökhagyó halála idejében 1924. október havában már állandósult volt és azóta annak értékében számbavehető eltolódás nem következett be. Nem férhet azonban kétség ahhoz, hogy pénzünknek az örökhagyó halálát megelőzően csak pár hónap alatt kialakult értékállandóságát nem követte nyomon az ingatlanok forgalmi értékének megfelelő kialakulása. Tanúsítja ezt az a körülmény, hogy pénzünknek már megkezdett értékállandósulása dacára eleinte az ingatlanok ára általánosságban még mindig emelkedett, hogy továbbá a hagyatékhoz tartozó remetei ingatlannak a szakértők 4*