Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

38 Magánjogi Döntvénytár. 732. sz. íjkvben 24. hr. számok alatt felvett ingatlanokat (pákai üzletházat) az örökhagyóra átruházta az örökhagyó kötelezettséget vállalt az iránt, hogy testvéreit — az első- és másodrendű felpereseket — éltük fogytáig társadalmi állásuknak megfelelően lakással, ruházattal és élelmezéssel ellátja. Az örökhagyó által magára vállalt tartási kötelezettség az örökhagyó halálával mint hagyatéki teher a törvény erejénél fogva, külön végintézkedés nélkül is az örökhagyó örökösére hárulván át, kétségtelen, hogy a végrendelet második pontjában foglalt azzal a kijelentéssel, amely szerint alperes, mint kizárólagos örökös az első- és másodrendű felpereseket továbbra is eltartani köteles, az örökhagyó nem kívánta az első- és másodrendű felpereseket új vagyoni előnyben részesíteni, hanem csak a már őket addig is megillető tartási igény fennmaradását emelte ki. Az örökhagyó által vállalt tartási kötelezettség mint az örökhagyóra a jelzett szerződéssel átruházott ingatlanokat terhelő kikötmény az első- és másodrendű felperesek javára telekkönyvileg be is kebeleztetett. Ugyanezen ingatlanok felercszét az örökhagyó utóbb az alperesre ruházván át, a szóban levő kikötményi jog az ekként alperesnek tulajdonába került ingatlanrészt is terheli. Amikor tehát örökhagyó végrendeletének második pontjában a felpereseket megillető tartási joggal kapcsolatban az ((üzletházra)) bekebelezett jogra utalt, nyilvánvalóan csak az imént körülírt kikötményre gondolhatott és a való tények tudatában csupán helytelen kifejezést használva nevezte meg azt ((életfogytiglani haszonélvezetnek)). Ez a téves elnevezés pedig — mint amely az örökhagyó végakaratának kialakulására befolyást egyáltalában nem gyakorolhatott — nem szolgálhat alapul a végrendelet érvényességének a megtámadására. Ezek szerint az első- és másodrendű felpereseknek úgy a végrendelet alaki, mint anyagi érvénytelenségére alapított felülvizsgálati panaszai alaptalanok. Az ekként érvényesen létrejött végrendelet alapján pedig az örökhagyó egész hagyatéka az abban foglalt vagyon eredetére való tekintet nélkül az alperest illeti meg. Az id. törvényk. szab. 4. §-a szerint a javakra nézve élők közt tett szerződéseket az örökösök a javak természetéből vont keresettel meg nem támadhatják és az ajándékozási jog csak a leszármazó egyenes örökösök és ha ezek nem volnának, az életben levő szülők törvényes osztályrésze (kötelesrésze) állal van korlátolva. Minthogy pedig a felpereseket, mint az örökhagyó testvéreit az örökhagyó vagyonában — a vagyon eredetére való tekintet nélkül — kötelesrész meg nem illeti, ennélfogva nincs jogi jelen-