Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 39 tősége a perben vitatott ama kérdésnek, hogy a pákai 233. számú tjkvben 22. hr. és az ugyanottani 723. sz. tjkvben 2d. hr. számok alatt felvett ingatlanokat visszteher nélkül ruházla-e át örökhagyónak felperesekkel közös apja, az örökhagyót megelőzően elhalt H. Henrik az. örökhagyóra és hogy örökhagyó az ekként reá ajándékozás útján hárult emez ingatlanok felerészének tulajdonjogát ugyancsak visszteher nélkül ruházta-e át alperesre. Mert ha a szóban levő vagyonátruházások ajándékozásoknak minősülnének is, felperesek ebben az esetben sem követelhetik az örökhagyó által alperesre átruházott ingatlanok értékének ági vagyon címén való kiadását. Ennélfogva az anyagi jogszabályoknak megfelelően utasította el a fellebbezési bíróság, mint alaptalant a felpereseknek a végrendelet érvényessége esetére idevonatkozóan támasztott keresetét is. H. Ignác harmadrendű felperes a saját nevében nem támadta meg ugyan a végrendelet érvényességét, de az esetre, amennyiben az elsőrendű- és másodrendű felperesek keresete folytán a végrendelet érvénytelensége megállapíttatnék, a maga részéről is keresettel lépett fel oldalági öröklés jogcímén a hagyatékban levő ági eredetű vagyont illetően. Ez a keresete azonban már csak azért is alaptalan volt, mert a maga részéről az örökkagyó végrendeletének érvényességét meg nem támadta s így, minthogy a Pp. 80. §-ának első bekezdésében körülírt eset a végrendelet érvényességének kérdésében fenn nem forog, az örökhagyó végrendelete a harmadrendű felperessel szemben abban az esetben is hatályában fennállolt volna, ha az első- és másodrendű felperesek keresete folytán a végrendelet érvénytelennek mondatott volna is ki: mert ennek az ítéletnek a hálálva a harmadrendű felperesre ki nem terjedi volna. Ugyancsak pervesztes a fentebbiek szerint a harmadrendű felperes saját személyében az örökhagyó által még életében alperesre átruházott ingatlanrészek értékének, mint ági vagyonnak kiadása iránt a végrendelet érvényessége esetére is az elsőrendűés másodrendű felperesekkel együtt támasztott kereseti követelés tekintetében. Megfelel ennélfogva a Pp. 508. és 425. §-ainak a fellebbezési bíróságnak az a rendelkezése, amely szerint úgy az elsőbírósági, mint a fellebbezési eljárási költségek megfizetésében az első- és másodrendű felperesek mellett a harmadrendű alperes is mint pervesztes fél a saját személyében elmarasztaltatott. = Ad I. V. ö. Mjogi Dtár XV. 37. — Ad II. Örökösödési perek: PHT. 305., Mjogi Dtár XIX. 30., XVII. 83.