Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Mayán jogi Döntvénytár. 33 a vádbeli cselekmény elkövetését a bűnvádi eljárás egész folyama alatt tagadta, valamint megállapítható az is, hogy a fentebbi rágalmazó tényállítás megtételénél maga a felperes jelen nem volt. Ennélfogva a kir. Kúria elfogadhatónak találja felperesnek azt az érvelését, hogy ő biztos tudomást arról, hogy alperes róla a kérdéses rágalmazó tényállítást tette, tulajdonképpen csakis akkor szerzett, amikor a büntető fellebbviteli bíróság jogerőre emelkedett ítéletét meghozta. Minthogy pedig a büntető fellebbviteli bíróság ítéletét 1924. évi április hó 9-ik napján hozta meg, felperes pedig házassági bontókeresetét 1924. évi október hó 9-ik napján adta be; a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti álláspontja, — hogy felperes kereseti joga a H. T. 83. §-ában foglalt rendelkezésre való tekintetlel elenyészett — nyilvánvalóan téves. Az érvényesített bontóok a H. T. 80. §. a) pontjában írt minősítés alá esvén, a feleknek az ágytól és asztaltól való különélését a H. T. 99. §. 3-ik bekezdése értelmében mindig el kell rendelni. Minthogy azonban a fellebbezési bíróság téves jogi álláspontjánál fogva — a törvény e parancsoló rendelkezését mellőzte: a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét — a Pp. 680. $-ában foglalt rendelkezéshez képest — feloldotta és a fellebbezési bíróságot a felek különélésének elrendelésére, valamint további megfelelő eljárásra utasította. = A házassági per indítására szabott határidők méltányos számításáról I. Mjogi Dtár XIX. 76., XVII. ÜO., XIV. 30. 24. /. Yiszonos a házastársak közös végrendelete, ha a rendelkezésekben nyilvánuló egységes és összefüggő akaratelhatározásra tekintettel föl kell tenni, hogy közülök mindegyik esak azért rendelkezett úgy, amint azt a kölcsönös végrendelet feltünteti^ mert így rendelkezett a másik is, s hogy abban az esetben, ha ez nem rendelkezett volna ilyen módon, házastársa sem úgy tette volna meg a maga rendelkezését, mint ahogy a végrendelet tartalmazza. — //. Valamint a közös végrendelet nem gátolja a neki nyujtott előnyt elfogadó házastársat abban, hogy a mindkettőjük által örökösnek nevezett gyermeket törvényes ok fennforgása esetében kitagadMagánjogi Döntvénytár. XX. 3