Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

26 Magánjogi Döntvénytár. szerint az alperesre átruházott ingatlanjutalók fejében ugyanöt a tulajdonközösség megszüntetéseképpen a természetben elkülönített minő ingatlanok fogják megilletni. Az E) alatti szerződésben foglalt vagyonátruházás fejében az 191*. é\i november hó 22-én kelt C) alatti okirattal az alperes hozzájárult az 1918. évi július hó 6-án kelt B) alatti megállapodás hatálytalanításához, mintha ez a megállapodás meg sem köttetett volna. Az 19IS. évi november hó 2!5-án kelt D) alatti «Kötelező nyilatkozat))-ban pedig az alperes feljogosította a felperest arra, hogy a jelen perben 15. sorsz. alatt NB) alatt csatolt kérvényt a hagyatéki bírósághoz benyújthassa. E kérvény az alperesnek azt a nyilatkozatát tartalmaza, hogy a végrendeletben őt megillető összes jogokról — a 20,000 K-ás hagyományt kivéve - lemond, ehhez képest jogérvénylelennek és joghatálytalannak jelenti ki a hagyatéki ügyben telt összes nyilatkozatait s minthogy a hagyatéki ügyhöz tovább semmi érdekeltség se fűzi, kéri, hogy a hagyatéki ügyben hozandó bárminemű határozatnak részére való kézbesítése mellőztessék. A felperes keresetében azon az alapon támadta meg az E) alatti okirat szerint létrejött szerződést, mert a szerződésre az a téves feltételezés indította, hogy a B) alatti megállapodás gyámhatósági jóváhagyás esetén érvényes, nem tudván azt, hogy a gyámi törvény 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében a B) alatti megállapodásban a születendő íia terhére foglalt joglemondásra tekintettel ez a megállapodás gyámhatósági jóváhagyás esetében sem válhatott kötelezővé. A nem vitás tényállás szerint a B) alatti megállapodást a felperes ügyvédje dr. Sz. Zoltán és Forgách Margit képviselője dr. F. .Mór foglalták írásba s így ők nyilván abban a nézetben voltak, hogy a gyámhatóság jóváhagyása elérhető. De nem vitás tény az sem, hogy az illetékes árvaszék a jóváhagyás kérdésében nem döntött. Meg volt tehát annak lehetősége, hogy a B) alatti megállapodást a többi érdekelt is aláírja, azt a gyámhatóság is jóvá fogja hagyni s hogy gyámhatósági jóváhagyás esetén a vonatkozó szerződést a felperes születendő tia, illetve annak gondnoka a jóváhagyás érvénytelensége címén megtámadni nem fogja. Ily lehetőségek fennforgása mellett a további bizonytalanságból való szabadulás céljából a felperes és születendő fia érdekeire mindenesetre előnnyel járt az, ha a magára és születendő fiára hálrányosnak talált B) alatti megállapodást az ellenfelével (az alperessel) való közös megegyezés útján sikerül hatályon kívül helyezni. A felperes tehát nem hozhatja fel sikerrel, hogy ő a B) alatti megállapodás hatályon kívül helyezéséhez való hozzájárulásért nyilván indokolatlanul hozott áldozatot. Annak, hogy a B) alatti megállapodás hatályon kívül helyeztessék, egyébként sem lehetett egymagában döntő súlya a felperes akaratelhatározásának kialakulásánál, mely az E) alatti okiratba foglalt vagyonátruházási szerződés megkötésére irányult; mert az E) alatti okiratba foglalt vagyonátruházás fejében a felperes az alperessel szemben nemcsak a li) alatti megállapodás hatályon kívül helyezéséhez való hozzájárulást kötötte ki, hanem kikötött — amint az az alábbiakból ki fog tűnni — az alperessel szemben a végrendeletből folyó egyéb fontos jogokról való lemondást is. Nem lehet tehát adott esetben szó a felperes ügyleti akaratelhatározását előidéző oly téves feltételezés fennforgásáról, amelynél fogva a felperes a szerződést sikerrel megtámadhatná. 2. Megtámadta továbbá felperes az E) alatti vagyonátruházási szerződést tévedés okából azért, mert ő a szerződés megkötésekor abban a hitben volt, hogy az alperesnek 2500 holdat a mándoki hagyétékból, nem pedig a már korábban meglevő vagyonából enged át tulajdonul. A felperesnek azonban — amint azt a fellebbezési bíróság ítéletében