Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. -27 helyesen emelte ki — az általa aláíri és aláírás előtt előtte felolvasott okiratoknak minden félreértést kizáró világos szövegéből kétségkívül tudnia kellett, hogy az okiratok szerint a 2500 holdat a már a nevén álló ingatlanokból s nem a hagyatékhoz tartozó ingatlanokból adja. S a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított s meg nem támadott tényállás szerint dr. Sz. Zoltán és dr. F. Mór ez alkalommal külön-külön is ludomására hozták és megmagyarázták a felperesnek, hogy a gyámhatóság beleegyezésének elkerülése végett a felperesnek nem a hagyatékból, hanem a saját tulajdonából kell az alperest 2500 holddal kielégítenie, amihez aztán a felperes hozzá is járult. Nem lehet tehát szó arról, hogy a felperes a szerződés megkötése alkalmával e tekintetben tévedésben volt. 3. Végül megtámadta a felperes a szóbanlevő vagyonátruházási szerződést azért, meri a szerződés megkötésekor az ő akarala arra irányult, hogy a 2500 hold átruházása lejében az alperes az ő születendő fiára kiierjedő joghatállyal mondjon le a végrendeleten alapuló jogokról, holott az alperes lemondó nyilatkozata csak a saját személyére vonatkozott, minélfogva a szerződés megkötésekor idevonatkozóan is tévedésben volt A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a szóbanlevő szerződést megelőző tárgyalások alkalmával a felperes nemcsak az alperes lemondását tűzte ki célul, hanem azt kívánta elérni a szerződéssel, hogy a felperes necsak az alperestől, hanem ennek ágától is megszabaduljon, vagyis hogy sem az alperes, sem ennek születendő fia a hagyatékra többé igényt ne támasszon. Ez iránt a tárgyalások folyamán a felperes ügyvédje dr. Sz. Zoltán nem is hagyta egy pillanatig sem kétségben az alperest. S ebben a tekintetben az alperes a tárgyalásokon azt a kijelentést telte, hogy a kérdést teljesen a felperes kívánságának megfelelően hajlandó intézni. Ezt a tény állást a fellebbezési bíróság dr. Sz. Zoltán és dr. F. Mór tanuk egymást kiegészítő, de e tekintetben egymással ellentétben nem álló vallomásainak mérlegelése útján állapította meg, amely mérlegelés pedig nem tárgya a felülvizsgálatnak. A válaszirat idevonatkozó panasza tehát figyelembevehető nem volt. Egyébként a perben történt meghallgatása alkalmával az alperes maga adta elő, hogy ő a tárgyalások alatt nem is szándékozott a születendő fia részére jogokat fenntartani s ezért azt az ajánlatot lette, hogy maradjon ő benne az örökösök sorában s már most írásban lemond a felperes javára. S a fellebbezési bíróság ítéletében dr. Sz. Zoltán és dr. F. Mór tanuk vallomása alapján megállapított tényállás szerint az alperes ezt az ajánlatot egyenesen azért tette, hogy ekként az ő születendő íia is kiessék az öröklés rendjéből. Az alperesnek szóbanlevő ajánlatát azonban a felperes nem fogadta el. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított s meg nem támadott lényállás szerint a- tárgyalások folyamán dr. Sz. Zoltán annak a jogi álláspontjának adott kifejezést, hogy abban az esetben, ha az alperes nemcsak lemond az öröklési igényéről, hanem érvénytelennek és hatálytalannak jelenti ki a hagyatéki ügyben eddig tett összes nyilatkozatait, ha bejelenti a hagyatéki bíróságnál, hogy őt a hagyatékhoz semmi érdekeltség nem fűzi s ehhez képest kéri, hogy kézbesítést részére ne eszközöljön — vagyis ha az alperes teljes passzivitást fog tanúsítani a hagyatékkal szemben ; akkor a hagyatéki bíróság és az árvaszék az alperes teljes kielégítése folytán mellőzni fogja az ő netán születendő fia utóöröklési jogát is. Az alperes a dr. Sz. Zoltán részéről ajánlott fenti tartalommal ki is állí-