Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár 21 = A tékozlás miau gondnokság alá helyezés előfeltételeiről I. elvben ugyanígy Mjogi Dtár XV. 4.; v. ö. Mjogi Dtár XIII. 73., XII. 89. 19. Ha a fél a részéről lelki kényszer miatt éruénytelenittetni kért megállapodás értelmében a másik fél részéről neki kikötött vagyoni juttatásokat olyan időben, amikor az általa uitatotl lelki kényszer már nem állott fenn, elfogadta és megtámadási keresetét is e teljesítések elfogadásától számított négy esztendő eltelte után adta be: a szerződést utólag jóváhagyottnak kell tekinteni. (Kúria 1926, dec. 16. P. III. 6074/1926. sz.) Indokok: A nem vitás tényállás szerint a felperes az 1920. évi október 29-én közjegyzői okiratba foglalt s e perben hatálytalanítani kívánt kölcsönös megállapodás szerint neki járó ideiglenes nőtartási díjat, valamint a cséplőgépet megkapta, mégpedig: a) az 1920. évi november 1-től 1921. évi augusztus hó l-ig minden hó 1-én esedékes 2000 K összeget a saját előadása szerint a bontóper befejezése (1920. III. 31.) után egy év múlva 20,000 K csökkent vásárló erejű összegben; b) a szerződés szerint 100,000 K értékű cséplőgépet pedig az 1920. XII. 31-én meghozott bontó-ítélet jogerőre emelkedését (1921. II. 20.) követő cséplési idény előtt kellő időben ugyan, de a megállapodástól eltérően használhatatlan állapotban, úgyhogy a javítás fejében a gép tulajdonának a felerészét a javítónak kellett átengednie és ígj a cséplőgép felett mint V* részbeni tulajdonos rendelkezhetett. E tényállás szerint nyilvánvaló, hogy a peres felek között 1920. évi október hó 29-én törvényszerű formában létrejött ügylet a kötés után hosszú idő múlva ment teljesedésbe és a felperes a neki járó szolgáltatásokat oly hoszú idő után is minden kifogás nélkül elfogadta, mely felett mint tulajdonos rendelkezett s az ügylet hatálytalanítása iránt a pert csak 1925. évi január 20-án tette folyamatba. A felperes a fenti közjegyzői okiratba foglalt jogügyletet azon az alapon kérte hatálytalaníttatni, hogy ő azt az ellene alkalmazott lelki kényszer hatása alatt kötötte meg s így az érvénytelen. Minthogy azonhan a fent idézett tényállás szerint a felperes óval a jogügylet megkötése után az érvényteleníttetni kért A) alatti kölcsönös megállapodás értelmében az alperes részéről neki kikötött vagyoni juttatásokat olyan időben, amikor az általa vitatott lelki kényszer már nem állott fenn, elfogadta, minthogy felperes a jelen per alapját képező keresetét, is a fenti teljesítések elfogadásától számított négy esztendő eltelte után adta be: a felperesnek eme tényeiből és magatartásából azt kell következtetni, hogy ő az eredetileg kényszer hatása alatt kötött jogügylethez utólag hozzájárult.