Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

126 Magánjogi Döntvénytár. mulalta be, illetve a végrendelet alapján senki öröklési igényt nem támasztott, minek folytán a hagyatéki vagyon az örökhagyó feleségének özvegyi jogával terhelten az anyakönyvbe az örökhagyó törvényes gyermekeiként bejegyzett kisk. H. Sarolta és kisk. H. Antal másod- és harmadrendű alpereseknek adatott át és a hagyatéki ingatlanokra a tulajdonjog ezek javára, valamint az özvegyi haszonélvezeti jog az elsőrendű alperes javára be is kebeleztelett. Ebben a perben közbenszóló ítélettel már jogerősen kimondatott, hogy kisk. H. Sarolta és kisk. H. Antal alpereseket az örökhagyó után vérségi kapcsolat alapján törvényes öröklési jog meg nem illeti, s ugyancsak jogerősen kimondatott az is, hogy az örökhagyónak fent említett végrendelete érvényes. Az öröklési igények eldöntésénél tehát — minthogy a felperesek a végrendelethez ragaszkodnak — a végrendelet intézkedései veendők alapul. A fellebbezési bíróság annak megállapítása mellett, hogy az elsőrendű alperes férjhez nem ment és hogy ekként a végrendeletben meghatározott bontó feltétel be nem következett, a hagyatéki ingatlanok felére az elsőrendű alperes öröklési jogát állapította meg. A kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak ezt az álláspontját nem tette magáévá. Az örökhagyó ugyanis végrendeletében az elsőrendű alperesnek feltételtől függően a törvény szerint megillető özvegyi jogát meghaladó jogát biztosítván, kétségtelen, hogy az örökhagyó az özvegyét a javára tett végrendelkezéssel jutalmazni kívánta addig, míg az, mint a nevét viselő özvegye emlékét híven megőrzi. ( . . . Mint a fejben, 2. mondat . . . ) Minthogy ezek szerint az örökhagyó lényegében ahhoz kötötte a felesége javára tett végrendeleti intézkedést, hogy a felesége mint özvegye az ő emlékét megbecsüli, a végrendeletben foglalt kikötésben mint feltételt benne foglaltnak kell tekinteni azt is, hogy az örökhagyó özvegyének a végrendelettel biztosított öröklési jog megszűnik akkor is, ha az özvegy más férfivel házasságon kívül viszonyt folytat. Minthogy pedig a tényállás szerint ez a bontó feltétel bekövetkezett, az elsőrendű alperes a hagyatéki vagyonra öröklési igényt nem támaszthat, hanem az — az örökhagyó után lemenő nem maradván — a végrendelet értelmében a felpereseket, mint az örökhagyó testvéreit illeti. Helyes azonban a fellebbezési bíróság álláspontja, amely szerint az elsőrendű alperesnek a hagyatéki vagyonra vonatkozó özvegyi joga megszűnt, mert az a körülmény, hogy az elsőrendű