Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 103 Kamatban a kir. Kúria sem talált évi 5%-nál többet a felperes részére megítélhetőnek, mert a felpereseket pénzromlásból eredő kár nem éri. (1923: XXXIX. t.-c. 3. §-a.) Ami a költségekre vonatkozó döntést illeti, ez az elsőrendű felperes és az alperes közötti vonatkozásban megfelel az eljárási szabályok rendelkezésének, mert az elsőrendű felperes összegszerint nagyobbrészben vesztes, tehát a megítélt részköltségnél többre nincs igénye. A költségnek kölcsönös és teljes megszüntetését azonban, amit az alperes kért, a kir. Kúria még sem látta helyénvalónak, mert a felperes követelése bírói megállapítástól függőit. A másodrendű felperessel szemben a költségek teljes megszüntetése azonban helytelenül történt, mert az ő általa a biztosítás következtében az elsőrendű alperesnek kifizetett összeg erejéig csak ő léphetett fel (keresk. törvény 483. §-a) és az ő részéről érvényesített követelés túlnyomóan meg is ítéltetett. Ehhez képest a fellebbezési bíróság ítéletét a költségre vonatkozó részében a rendelkező rész szerint részben meg kellett változtatni. = Ad I—HL Részben önokozta kár Mjogi Dtár XVI. 18., XI. 140., 164. — V. ö. Mjogi Dtár XIX. 85., XVIII. 41., PHT. 551. — Mjogi Dtár XI. 53. — L. Grosschmid (Zsögöd). Fejezetek I. 69. §. 15—16. j. 64. /. Az általános magánjogi szabályok értelmében az állat által másoknak okozott kárért az állattartónak feltétlen kártérítési felelőssége a hasznos háziállatokra ki nem terjeszthető. — //. Jogszabály, hogy aki másnak valamely joguédte érdekét jogellenesen, de vétlenül sérti meg, az a sértettnek ebből eredő vagyoni kárát, ha az máshonnan meg nem térül, annyiban köteles megtéríteni, amennyiben ezt a fennforgó körülményekre, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyaira tekintettel, a méltányosság megkívánja. (Kúria 1927. ápr. 20. P. VI. 9267/1926. sz.) indokok: Az általános magánjogi szabályok értelmében az állat által másoknak okozott kárért az állattarlónak feltétlen kártérítési felelőssége a hasznos háziállatokra ki nem terjeszlhető, és az csak akkor állapítható meg, ha a károkozás ténye az állattartó tulajdonos gondatlanságára vezethető vissza. (P. H. T. 528. sz.) Az ítéleti tényállás szerint a megvadult rudasló a kocsit elragadta, s miközben az alperes a lovakat megfékezni igyekezett, a kocsi hátsó része a villamos vágányokhoz vágódott, a rúd el-