Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

9i Magánjogi Döntvénytár. A megállapított tényállás szerint ugyanis a felperes néhai térje: F. Mihály az alperes kútjának tisztítására díjazás kikötése nélkül — szívességből — vállalkozott. Ezt a megállapítást egyik fél sem támadta meg és így az irányadó az ügy eldöntésénél. E tényállás mellett pedig helytelen a fellebbezési bíróságnak az a következtetése, hogy a kút tisztogatásának munkájában néhai F. Mihály mint munkás állolt szemben az alperessel mint munkaadóval, vagyis hogy a felek között (a fellebbezési bíróság megjelölése szerint) «munkáltatási» szerződés jött létre. Ha ugyanis néhai F. Mihály szívességből vállalkozott a munkára, akkor ő magát annak elvégzésére nem kötelezte, viszont az alperes a munka elvégzését nem is követelhette. Ilyen körülmények között pedig a felek között sem munkabéri sem más szerződés nem jött létre, mert a szerződésnek egyik alapeleme : a lekölelezés a tényállásból hiányzik. Ezek szerint azok a jogszabályok, amelyek a munkást ért balesetért a munkaadó felelősségét megállapítják, az adott esetben nem kerülhetnek alkalmazásra, hanem az esetet a kártérítésre vonatkozó egyéb szabályok szerint kell eldönteni. A megállapított tényállás szerint néhai F. Mihály volt az, aki a kútba leszállolt, ellenben az alperes fentmaradt és olt segédkezett a munkában. Ezek szerint tehát azt, hogy a kút alul milyen állapotban van és hogy különösen a munka előhaladásának során a beomlás veszélye nem fenyeget e, közvetlenül csakis néhai F. Mihály észlelhette és ítélhette meg Erre F. Mihály képes is lehetett, mert hasonló munkával már előbb is foglalkozón. De az első földomlás, amely még nem okozott bajt, figyelmeztethette is arra, hogy a munka továbbfolytatásával, amelyre különben sem volt kötelezve, veszélynek teszi ki magát. Ha tehál néhai F. Mihály mindennek ellenére a tisztogatást mégis folytatta, úgy kétségkívül gondtalanul járl el; ellenben az alperest gondatlanság azért nem terheli, mert ő azt, hogy alul a helyzet munkaközben hogyan alakul, felülről nem láthatta és meg is bízhatott abban, hogy F. Mihály a helyzetet helyesen ítéli meg. Ezekhez képest a baíeset kizárólag néhai F. Mihály gondatlanságára vezethető vissza és így az alperes kártérítésre nem kötelezhető. Ennélfogva a felperest keresetével el kellelt utasítani és mint pervesztest a per költségeinek megfizetésére kötelezni. = A Ptk. tvjav. biz. köv. 437(3. §. szerint «ha a megbízott a megbízás teljesítése következtében hibáján kívül kárt szenved, megbízójától méltányos kárpótlást követelhet)). A jelen esetben azonban a sérült önhibájából szenvedte a kárt.