Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

72 Magánjogi Döntvénytár. teljes átértékelést találta alkalmazandónak, mert az egyenlő értékkicserélés elve a fenntiek szerint ezt hozza magával, amivel szemben nem hozható fel sikeresen az a kifogás, hogy a földbirtok rendezési eljárás során, részleges megváltás folytán, az adásvétel tárgyát tevő ingatlanok értékcsökkenést szenvedlek, mert az eladó az adásvétel folytán megválik ingatlanától, amelynek helyébe a kialkudott vételár lép s ekként az ingatlan értékében utóbb beálló változás az eladóra közömbös és abból reá jogilag sem előny, sem hátrány nem származhat. Erre való tekintettel nincs jelentősége annak, hogy az ingatlan értéke a megváltás folytán csökkent-e, vagy sem, és így a feleknek az ingatlan jelenlegi értékének megállapítása ellen felhozott panaszai tárgytalanok. A. 40,000 K vételárhátralék teljes átértékelés mellett, az 1916. évi október havi zürichi jegyzés, 59'35, alapul vétele mellett a fellebbezési bíróság számítása szerint 327.900,000 K-át, azaz 26,232 pengőt tesz ki. A kir. Kúria ezt a kiszámítást fogadta el, mert a magyar koronának árfolyama e szerint 0t)0724-el megfelelőbben van számítva, mint 0"0069-eI íaz elsőbíróság számítása), amennyiben a magyar korona nemzetközi értékelése állandósulván, a másodbírói ítélet hozatalától számítva árfolyama átlagban 0'0072-ön felül volt s a legutolsó zürichi jegyzés szerint Í1926. dec. hó 31) 0-00745-ön állolt és a jelenlegi középárfolyamot véve, 100 svájci frank = 110 20 pengő, az eredmény az, hogy 26,232 P 23,804 svájci frank értékének felel meg, tehát a 40,000 K-nak 59-35 árfolyamon számított, 23,740 svájci frankot tevő értékével szemben a különbözet, 64 frank, jelentéktelen, míg az elsőbíróság számítása alapján kijövő 344.057,920 K, azaz 27,524 P 63 f., svájci frankra átszámítva 24,575*36 svájci franknak felel meg, úgy hogy a vevő terhére jelentékeny, 835'36 svájci frank, többlet mutatkoznék. Á magyar korona értékének állandósulása folytán a fellebbezési bíróság helyesen járt el, midőn az átértékelt összeget számszerűleg meghatározta, annál inkább, mert ezzel az összeg fölött való netáni későbbi vita ki van küszöbölve. Ezek után az a kérdés, hogy az elsőrendű alperes a felperesekkel szemben a követelésért egészben, vagy csak a tulajdoni aránynak megfelelő részben felelős-e. A kir. Kúria a fellebbezési bíróság döntésével ellentétben úgy ítélte, hogy az adásvételi szerződés értelmében a vevőket a hátralékos vételárért egyetemleges felelősség terheli. Az egyetemleges kötelem ugyanis, nemcsak a felek kifejezett akaratából, a törvény különös rendelkezéséből, vagy tiltott cselekményből eredhet, hanem keletkezhetik magából a jogügylet természetéből és a jogügylet tárgyának jogi oszthatatlanságából is. (P. H. T. 465. sz.) Igaz, hogy az adásvételi szerződésben az foglaltatik, hogy az eladó fele-fele részben adja el az ingatlant és tartozékait a vevőknek, ebből a kitételből azonban nem következik, hogy a