Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 6S dést kötöttek, birtokban az eladó K. István és Lajos eladók voltak s hogy a felperes által vitatott első adásvételi ügylet annak idején kiskorú K. István és Lajos nevében gyámhatóságiig jóváhagyva még nem lett s hogy felperes nem kívánta bizonyítani azt, hogy K. István és Lajos eladók nagykorúságuk elértevei a kiskorúságukban gyámanyjuk állal nevükben kötött eladási ügylethez ragaszkodtak, mig az a tényük, hogy a peres ingallanjutalékot nagykorúságuk bekövetkezte után másnak adták el, éppen amellett bizonyít, hogy a kiskorúságuk tartama alatt kötött ügyletet nagykorúságukban fenntartani nem kívánták, a fellebbezési bíróság helyesen jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy alpereseket a tulajdonjogszerzés körül rosszhiszeműség nem terheli. Felperes keresetét K. István és Lajos volt tkvi társtulajdonosok illetményei tekintetében az 4913. december 30-án kelt adásvételi szerződésre alapítja, Ez a szerződés, amely gyámhatóságilag a szerződéskötés idején még kiskorú K. István és Lajos tulajdonjutalékára vonatkozólag jóvá nem hagyatott, felperes javára tulajdonjogot nem biztosít. Ekként a fentebb értetlekre s a most elmondottakra tekintettel a fellebbezési bíróságnak felperest keresetével elutasító ítéleti rendelkezése az anyagi jogot nem sérti; azzal pedig, hogy a bizonyítást az alperesek rosszhiszeműségének megállapíthatása végett el nem rendelte, szemben azzal a ténnyel, hogy az ellenkező, vagyis alperesek jóhiszeműsége megállapítást nyert, a fellebbezési bíróság eljárási szabályt nem sértett. = A döntés szerint tehát a «jogvédelem* nem szorítkozik arra az esetre, ha az első vevő birtokban van; az első vevő birtokbanléte csupán a második vevő rosszhiszemének indiciuma. Az új gyakorlatra lásd Mjogi Dtár XVIII. 83., XIX. 18. és 25. Az eddigi gyakorlatra : XII. 147., XV. 77., XVI. 56., XVII. 98. 41. Oly nyilatkozat, hogy «a kölcsönvett összeg semmiféle devalváció alá nem eshet», a valorizáció kikötését jelenti, feltéve, hogy oly időben történt, midőn a pénz értékcsökkenése már folyamatban volt. (Kúria 1925. febr. 23. P. II. 2337/1925. sz.) Indokok: Alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a megítélt követelés készpénzkölcsönből származván, nem valorizálható, hogy a valorizáció alkalmazásának elengedhetetlen feltétele — az adós késedelme — fenn nem forog és hogy a követelés legfeljebb a kereset beadásától lenne valorizálható, alaptalan, mert a bírói gyakorlat szerint a valorizációnak a pénzérték csökkenése alapján van helye; az adós késedelme a valorizációnak nem elMagánjogi Döntvénytár. XIX. 5