Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

66 Magánjogi Döntvénytár. engedhetetlen feltétele, annak csak a valorizáció mértéke szempontjából van jelentősége ; mert továbbá a készpénzkölcsöntartozás is valorizálható, ha a felek azt kikötötték, ami a megítélt követelésre nézve fennforog. Alperes ugyanis a kölcsön felvételét elismerő B) a. nyilatkozatában kijelentette, hogy a kölcsönvett összeg semmiféle devalváció alá nem eshet, Ennek a nyilatkozatnak a fellebbezési bíróság helyesen tulajdonított olyan értelmet, hogy alperes ezzel nem csak a pénz lebélyegzéséből eredhető értékcsökkenés ellen biztosította felperest, hanem a kölcsönvett pénzérték bármi más okból bekövetkezhető csökkenésének a veszélyét is magára vállalta. Nem változtat ezen értelmezés helyességén az alperes által felhozott az a körülmény, hogy az idézett nyilatkozatot 4921 május 1-én tette, amikor még a valorizáció fogalma ismeretlen volt, mert a valorizáció a mai alakjában csak később fejlődött ugyan ki, de a pénz értékének a csökkenése már akkor folyamaiban volt és a hitelezők igyekeztek magukat az ellen biztosítani. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor kimondta, hogy a követelés valorizálásának helye van és amikor azt a koronának a kölcsönadás idején volt zürichi jegyzése szerinti értékben ítélte meg. Jogszabálysértés nélkül mondta ki a fellebbezési bíróság azt is, hogy felperes a követelés behajtása körül nem járt el késedelmesen, mert a nem vitás tényállás szerint alperes a kölcsönadás idején felperesnek a veje volt, ebből folyólag a kölcsön visszafizetésére határidő nem volt kitűzve és felperes addig, amíg alperes feleségével együtt élt, a kölcsön visszafizetését nem szorgalmazta. Alapos eílenben alperesnek a 27%-os kamat megítélése ellen emelt panasza, mert a követelés teljes mértékben valorizáltatván, kártérítésül a magasabb kamat megítélése nem indokolt, miért is a kir. Kúria azt az 1923: XXXIX. t.-c. 3. §-a értelmében a törvényes késedelmi kamat mértékére leszállította. = Kölcsön valorizálása: Mjogi Dtár XVII. 43., XVIII 48. Értékállandósági záradék : Mjogi Dtár XVIII. 36. 42. Óvadék visszafizetésére irányuló követelés — mint a kölcsönnel egy tekintet alá eső — elvileg nem és csak kivételesen méltányosságból valorizálható. (Kúria 1926. febr. 23. P. VI. 2785/1925. sz.) Indokok : I. Annak a kérdésnek eldöntése, hogy a haszonbérlő az általa letett óvadékot vagy annak a haszonbérlet tartama alatt őt illető kamatait átértékelt összegben követelheti-e, nem a 6140/1923. M. E. számú rendelet alapján eljáró vegyesbiróságuak, hanem a rendes bíróságnak hatáskörébe tartozik.