Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Mayánjogi Döntvénytár. N. Lajos gróf halálától, illetve a N. Izabella grófnő* halálától eltelt főbb mint 32 év alatt nem érvényesítették, elévülés folytán megszűnt. A fennebb idevonatkozóan kifejtettek szerint a felpereseket mint helyettesített utóörökösöket az utóöröklési jog N. László gróf után a N. Lajos gróf végrendelete alapján önállóan, saját jogukon megilleti. Ez pedig kizárja, hogy atyjuk, mint elsősorban kinevezett utóörökös az utóöröklési jogról őket is kötelező hatállyal lemondhasson. Mellőzve tehát annak az ezek szerint közömbös kérdésnek a vizsgálatát, hogy az utóöröklési jogról való lemondás a felperesek atyja részéről valóban megtörtént-e, és mellőzve ennek folytán a felperesek részéről a lemondásnak tényként megállapítása miatt érvényesítell felülvizsgálati panaszok elbírálását is< levesnek kell nyilvánítani a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját, amely szerint a felperesek ulóöröklési jogát az atyjuk lemondása következtében megszűntnek nyilvánította. A másodrendű alperes által a felperesek atyja vagyoni viszonyainak rendezése körül állítólag hozott vagyoni áldozatoknak önmagukban, külön kikötés nélkül, a felperesek utóöröklési jogát megszüntető hatálya nincs. Ilyen külön kikötést pedig az alperesek sem vitattak, sőt a 14. sorszámú irathoz V. alatt mellékelt megállapodás 3. pontjában N. László gróf örökhagyó és a másodrendű alperes kifejezetten lemondottak arról, hogy a vitatolt \ngyoni áldozatok alapján bármiféle követelést támaszthassanak. Téves tehát az alpereseknek az az álláspontja is, hogy a felperesek ulóöröklési jogukat már csak azért sem érvényesíthetik, mert atyjukért a másodrendű alperes ez ulóöröklés útján rájuk hárulható vagyon értékénél nagyobb vagyoni áldozatot hozott s ilyen módon atyjuk — bár nem utóöröklés útján — valósággal megkapta azt a vagyonértéket, amelyre utóöröklés alapján ő, illetve a felperesek számol tarthattak. Ezek szerint az alpereseknek az utóöröklési jog megszűntének megállapítása érdekében felhozott kifogásai kivétel nélkül alaptalanoknak bizonyulván, a felperesek felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletének részben való megváltoztatása mellett ki kellett mondani, hogy a N. László gróf után maradt vagyonban a felpereseket az utóöröklési jog megilleti, a felülvizsgálati kérelmet egyéb részeiben azonban, valamint az alperesek csatlakozási kérelmét egészben az idevonatkozóan kifejtett indokokból el kellett utasítani. = Ad I—III. V. ö. Mjogf Dlár II. 81., IV. 95., X. 1:53., XVII. 89. Örökös hallgatag helyettesítése általában X. 99., 208., XII. 108., 109. A II. a. tétel ellentétben látszik lenni a ptk. tvjav. 1(507. §-ával. Ad IV. Mjogi Dtár VII. :J8.