Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

54 Magánjogi Dönlvénylár. 32. Siketnéma ügyletének érvényességéhez köz­jegyzői okirat nem szükséges. (Kúria 1925. nov. 25. P. V. 2498/1925. sz.) indokok: Felperes a fellebbezési bíróság ítéletét azért támadja meg felülvizsgálati kérelemmel, mert téves és az 1886 : VII. t.-c. 21. §-ában foglalt tételes jogszabályt sérti a fellebbezési bíróság­nak az a elöntése, mely szerint a felperes és S. Péter között <lsávolyon 190(5. évi május hó 10. napján létrejött átadási szer­ződés, valamint a S. Péter s illetve ennek jogutódai részéről a kérdésben forgó ingatlanokra vonatkozóan utóbb kötött szerződé­sek, abból az okból, hogy az első helyen említett szerződés magánokiratba és nem közjegyzői okiratba foglaltatott, nem ér­vény leleníthetŐk. Felperesnek ez a panasza nem alapos. Amint ugyanis a fellebbezési bíróság ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, az 1886 : VII. t.-c. 21., 22., 23. §-ainak al­kalmazásában különbséget kell lenni olyan jogügyletek között, amelyeknek anyagi érvényességi feltélele az, hogy közjegyzői ok­iratba foglaltassanak ; továbbá olyan jogügyletek között, amelyek — ha okirattal bizony illatnak — ez a bizonyítás magánokirattal nem. hanem csakis közjegyzői okirattal történhet. Az előbbiekhez tartoznak az 1886 : VII. t.-c. 22. és 23. §-aiban tüzetesen felsorolt jogügyletek, az utóbbiak pedig ezen törvény 21. §-ában vannak felsorolva. A törvény 22. és 23. §-ában említett jogügyleteknek tehát a közjegyzői okiratba foglalás anyagi érvényességi feltétele, míg ellenben a törvény 21. §-ában felsorolt jogügyletek anyagi érvé­nyességéhez nem szükséges a jogügyletnek közjegyzői okiratba foglalása, hanem a közjegyzői okirat ezeknél az ügyieleknél csak arra szolgál, hogy amennyiben valamelyik fél. a 21. §-ban fel­sorolt valamely ügylelnek létrejöttét okirattal akarja bizonyítani, más okiratot arra a célra nem használhat, csakis közjegyzői ok­iratot, míg a jogügylet anyagi érvényességét okiraton kí­vül — egyéb módon is bizonyíthatja. A megállapított tényállás szerint, az E) a. átadási szerző­désben az ingatlanokat átruházó ügyfélként szereplő S. Gábor — ezen perbeli felperes — sikelnéma. ennélfogva az általa kö­tött E) alattiban foglalt jogügylet anyagi érvényességéhez — a fenlebb felhívott törvény 22. és 23. §-ai szerint — a közjegyzői okiratba foglalás nem volt szükséges, hanem csakis az ügyletnek okirat által való bizonyítása történhet kizárólag közjegyzői okirat­tal a felhívott törvény 21. §-ának e) ponlja értelmében. A fellebbezési bíróság ehhez képest nem sértett jogszabályt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom