Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi tiőnlvénytár. A kinevezeti ulóörökösök tehát a végrendelkezővel törvénye* lemenő öröklési kapcsolatban állottak. Ilyen esetben, vagyis amidőn a kinevezett ulóörökös a végrendelkezőnek törvényes leszármazója, ha ez az ulóörökös törvényes öröklésre hivatott leszármazók hátrahagyásával az előörökös előtt hal meg, a kir. Kúria gyakorlata szerint helyébe — ha a végrendelkezőnek más akarata nem állapítható meg mint hallgatólag helyettesített ntóörökösök, leszármazói lépnek. Ennél a jogszabálynál fogva — minthogy N. Lajos gróf végrendeletéből a végrendelkezőnek ellenkező akarata nem lűnik kir sőt a végrendeletnek az a tartalma, amelyben a végrendelkező rendelkezésének indokolásául kiemeli, hogy nevét és vagyonát hibája jóvátételéül gyermekeire és azok utódaira hagyja — teljes határozottsággal arra mulat, hogy Ő az utóöröklési jogot az utóöröklés beállta előtt meghalt gyermekei leszármazóira is kiterjeszteni kívánta — meg kell állapítani, hogy a N. Lajos gróf végrendeletében rendelt utóöröklési jog a felperesekkel szemben atyjuknak halálával nem szűnt meg, hanem az a felpereseket, mint helyettesített utóörökösöket önállóan megilleti, s ennélfogva annak érvényesítése végett keresettel fellépni jogosultak. Ebből folvóan pedijí az alpereseknek a fellebbezési bíróság ítélete ellen idevonatkozóan emelt felülvizsgálati panasza alaptalan, és pedig annál is inkább, mert annak, hogy N. Lajos gróf végrendeletében magtalanul elhalt gyermekei utóörököseivé túlélő gyermekeit rendelte, nem lehel oly értelmet tulajdonítani, hogy a nevezeti az utóöröklést csak a végrendeletben megnevezett gyermekekre kívánta volna szorítani, hanem a túlélés kifejezése csak az utóöröklés természetes előfeltételének meghatározásául tekintendő, mert továbbá annak a megállapítására sincs adat, hogy a végrendelkező a ((gyermekeimre és azok utódaira)) kifejezést a végrendeletben a közönségestől eltérő értelemben kívánta volna használni, s a gyermekek utódai alatt az elhalt gyermekek testvéreit, s nem az utóbbiak leszármazóil értelte volna. Ami pedig az alperesek által érvényesített. azt a kifogást illeti, hogy az ulóörökösnevezés célja és ezzel jogi hatálya már a N. Lajos gróf utólagos házasságkötésének tényével megszűnt, ebben a tekintetben való, hogy jogszabályaink értelmében a N. Lajos gróf végrendeletében kinevezett örökösök a végrendelet alkotásakor természetes atyjukkal, a végrencfelkezővel, rokonsági kapcsolatban nem állottak, tehát a végrendelet folytán rájuk szállandott vagyán tekintetében magtalan elhalálozásuk esetén az egymás után való öröklésben anyjuk őket a törvényes öröklés rendje szerint megelőzte volna, minélfogva alaposan fel lehet tenni, hogy a végrendelkező és a gyermekek végrendelkezéskori