Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. jogállására tekintettel a végrendelkezőnek az ulóörökösnevezéssel célja volt, hogy vagyonában örökösei után az utóörökösnevezés­től eltérő törvényes öröklési rendet kizárja s ily módon a va­gyonnak az örökösök családjában való megmaradását biztosítsa. Ámde az utólagos házasság tényével történt lörvényesítés folytán az anya az apáról hárult vagyonban a gyermekeket az egymás után való törvényes öröklésben többé nem előzhette meg, hanem azok magtalan elhalálozásuk esetén egymás törvényes örö­köseivé lettek. Ezeknélfogva, ha megállapítható volna, hogy az ulóörökös­rendelésnek célja egyedül az öröklési rendnek oly értelmű sza­bályozása volt, amely a törvényesítés lénye folytán a törvényes öröklési rendnek megfelelt, megállaná a helvét az alpereseknek az a jogi álláspontja, hogy az utóörökösnevezés, miután célja az utólagos házasságkötéssel megszűnt, hatályát vesztelte. Azonban az utóörökösnevezés — amellett, hogy rendszerint magában foglalja -az előörökös élők közti szabad rendelkezésének tilalmát — mindig és szükségképpen magában foglalja az elő­örökös végrendelkezési szabadságának kizárását az utóörökléssel terhelt vagyon tekintetében, s éppen ebben áll az utóörökös­nevezés lényeges jogi tartalma. Már pedig az adott esetben N. Lajos gróf végrendeletében semmi adat sincs arra, hogy a végrendelkező csak az anyával, mint esetleges törvényes örökössel szemben kívánta volna vagyo­nának a gyermekek családjában való megmaradását biztosítani, nem pedig a magtalanul elhalt gyermekek végrendeletével szem­ben is. Sőt, minthogy a végrendeletben a gyermekeket adoptálja, s a királyi kegyelem útján való törvényesííésrol is intézkedett, s ennek bekövetkezte esetére az utóörökösnevezés hatályát meg­szűntető rendelkezést nem tett, hololt a gyermekeknek egymás után való törvényes öröklési joga a királyi kegyelem útján való törvényesítés bekövetkeztével is megvalósult volna, szükségképpen arra kell következtetni, hogy az utóörökösnevezés célja a mag­talanul elhalt örökösök végrendelkezési jogának kizárása is volt. Mindezekre tekintettel tehát az ulóörökösnevezésnek az utó­lagos házasság tényével bekövetkezett hatálvaveszletiségét meg­állapítani nem lehet, az alpereseknek csatlakozási kérelmükben előterjeszteti az a további felülvizsgálati panasza is alaptalan te­hát, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy az utóöröklesi jognak az utólagos házassággal történt megszűntét nem állapította meg. Minthogy pedig a fennebb a királyi kegyelem útján való törvényesítéssel kapcsolatban előadottak szerint N. Lajos gróf az utóörö'kösnevezés hatályát az örökösök törvényesítése esetére sem 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom