Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

38 Mayánjogi Döntvénytár., kamatára leszállítja, továbbá hogy az alperes által fizetendő elsőbírói és fellebbezési perköltség összegét is összesen 6.000,000 K-ra szállítja le és a felperest ezt meghaladó kereseti követelésével elutasítja, ezeket meghaladó részében az alperes felülvizsgálati és csatlakozási kérejmét is elutasítja s a felülvizsgálati eljárás költségét a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: A felperes jogelődei és az alperes között létrejött vételi szerződésben az ingatlanvételár V3 részének megfizetését a felek az eladóknak halála utáni időre halasztották, míg az eladók a maguk részére csak a hátralék összege után járó évi 572% kamatot tartották fenn. Ez a rendelkezés az eladók érdekét szolgálta annyiban, hogy az eladók nyilvánvalóan ilyképpen akarták magukat biztosítani az ellen, hogy a tőkét elköltsék és hogy az életük fenntartására szánt kamatoktól elessenek. Az alperest tehát a szerződésnek említett kikötése, amelyet az ügylet megkötésekor fennforgó gazdasági viszonyok között még nagyobb kockázat nélkül vállalhatott, egyenesen meggátolta abban, hogy a vételárhátraléktól 1924. évi január hó 2-ik napja előtti időben szabaduljon. Tekintve, hogy a pénz nagyfokú elértéktelenedése az ügylet megkötése után következett be, az alperesnek az összes körülményeiben méltatolt ügyletből a hátralék 100%-os vagy ezt megközelítő mértékű átértékelése mellett annak ellenére is, hogy az ingatlan nagyobb részének birtokában van, csak abban az esetben nem lenne a hibáján kívül beállott pénzromlással kapcsolatos kára, ha az alperes a vételkor az eladók kívánságára is kezén maradt vételárhátraléki pénzösszeget az értékcsökkenéstől teljesen vagy túlnyomóan meg tudta volna óvni. Nyilvánvaló azonban, hogy erre a feltevésre nincs alap. Ily körülmények között peuig a felperes részéről követelt teljes (100%-os) átértékelés nem méltányos és az az alperesnek vagyoni romlását is okozhatná, holott erről az utóbbiról vagy aránytalan veszleségről a felperesnél, akire a kereseti vételárhátralékkövetelés végrendeleti öröklés útján szállott, kisebb mértékű átértékelés esetében sem lehet szó. Mindezeknél fogva a kir. Kúria a fellebbezési bíróságtól alkalmazott — és szintén nem teljes — átértékelést is magasnak találta és a rendelkező rész szerinti tőkeösszeget ítélte meg, amely összeg a svájci frankon keresztül számított és ily módon kerekszámban 160.000,000 K-t kitevő követelés körülbelül 38%-ának. felel meg. A követelés átértékelése mellett csak a szerződésben kikötött kamat (5V2%) megítélése mutatkozott indokoltnak (1923:XXX1X. t.-cikk 3. §-a), ezt azonban a rendelkező rész szerinti tőke után a felperes keresetéhez képest attól az időponttól fogva kellett megítélni, amióta a kamat hátralékban van. Az elsőbírói és a fellebbezési költség összegét a leiperes pernyertességével arányban álló összegre kellett leszállítani.