Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

30 Magánjogi Döntvénytár. alperesek az ingatlanok tulajdonjogát a telekkönyvben magukra íratták, ebben a perben azt a kérdési kell elsősorban tisztázni, hogy a kérdéses ingatlanokat illetőleg a felpereseket avagy az elsős illetőleg másodrendű alperest kell-e az ingatlanok jogszerű tulajdonosának tekinteni, mivel a tulajdonjog kizárólagosságából következik, hogy az ingatlanoknak egyszerre nem lehet kizárólagos és jogszerű tulajdonosa mindakél peres fél. Ennek a kérdésnek a tisztázásánál pedig az első- és illetve másodrendű alperesek szerzésének jó vagy rosszhiszeműsége a döntő. Ha ugyanis meg lesz állapítható, hogy az első- illetve másodrendű alperes a tulajdonszerzésnél rosszhiszemben jártak el, vagyis vételük alkalmával tudták, avagy kellő gondossággal tudhatták azt, hogy az ingatlanokat H. N. János már korábban felpereseknek eladta (akik állításuk szerint az ingatlanokat ennek folytán nyomban birtokba is vették), akkor ezek az alperesek telekkönyvi tulajdonjogukat érvénytelenül szerezték s így a tulajdonjogot a korábbi vevőknek vagyis a felpereseknek átengedni kötelesek. Amennyiben pedig az első- illetve másodrendű alperes ellen a rosszhiszemű szerzés nem lesz megállapítható, akkor felperesek korábban szerzett tulajdonjoguk alapján az ingatlanokat ebben a perben az alperesekkel szemben nem igényelhetik, pusztán áz a joguk maradván fenn, hogy a kétszeri eladást teljesítő H. N. János s illetve örökösei ellen kártérítéssel léphetnek fel, amennyiben annak az eset körülményei szerint helye lehet. — — Minthogy a fellebbezési bíróság elfoglalt téves jogi álláspontjából kifolyólag tényállást nem állapított meg arra nézve, hogy az első- és illetve másodrendű alperes saját adásvételi ügyletüknél nem jártak-e el rosszhiszeműen, sőt e részben még ki is hagyta az elsőbíróság ítélete indokolásának ide vonatkozó részéi; az ennek mellőzésével — tehát jogszabálysértéssel — megállapított tényállás alapján pedig az ügyet érdemben elbírálni nem lehet, amennyiben a felülvizsgálati bíróság tárgyalás és bizonyítás mérlegelésével tényállást meg nem állapíthat: a felperesek és illetőleg a III—IX. rendű alperesek felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletét és eljárását — a Pp. 543. §-a alapján — fel kellett oldani s a fellebbezési bíróságpt további eljárásra s újabb határozathozatalra kellelt utasítani. Az újabb eljárás folyamán szabatosan meg kellett állapítani a lényállásra nézve azt is, hogy a kérdésben forgó ingatlanoknak a vétel után felperesek mely időtől és meddig voltak birtokában, továbbá, hogy azután az első- illetve másodrendű alperes mely időben és mily módon jutottak birlokba. == Az ítélet érdemben helyesnek látszik, ha az alperesi vételkor csakugyan felperesek voltak birtokban. Az indokolás formulázása azonban megint a tkvön kívül