Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

28 Magánjogi f)<>ntvénylár. feliária volna, de erre — minthogy a felperes a vagyon eredetéről a házastársi viszonynál fogva sztigségképpen tudott, annak közszerzeményi minősége felől tehát kétséghen nem lehetett — szükség nem is volt. Ebből pedig az következik, hogy a felperes, aki közszerzeményi igényéről a vagyon eredetének ismeretében mondott le, a lemondás .érvényességét azon az alapon, hogy a hagyatéki tárgyaláson jogai tekintetében nem tanították ki és emiatt nyilatkozatának megtételekor tévedésben volt, nem lámadhatja meg. A fellebbezési bíróság ítélete tehát, amennyiben a keresetnek a felülvizsgálati kérelemmel élő I—VI. rendű alperesekkel szemben helyet adotl, jogszabályt sért, miért is a m. kir. Kúria azt ebben a részben megváltoztatta s a felperest ezekkel az alperesekkel szemben keresetével egészben elutasította és ehhez képest a nevezettek öröklési jogát a peres ingallanok negyedrésze helyett azok felerészére megállapította. Minthogy pedig ekként a felperes az ingatlanoknak ezeket az alpereseket illető részéből mit sem kap, viszont őt ezekkel szemben ági (helyesen) különvagyon megtérítése sem terheli, miért is az ítélet megváltoztatásával kapcsolatban a felperest terhelő ági érték megállapítását mellőzni kellett. = Ad I. L. P. H. T. 419. sz. — Ad II. Mjogi Dtár XII. 1-20., XVII. 63. 18. Ha a későbbi vevők vételük alkalmával tudták, avagy kellő gondosság mellett tudhatták azt, hogy az ingatlanokat az eladó korábban már másnak eladta s ez az ingatlant birtokba is vette, akkor a későbbi vevők a tulajdonjogot a korábbi vevőknek vagtfis a felpereseknek átengedni kötelesek. (Kúria 1925. nov. 17. P. V. 1518/1925. sz.) Indokok: I. A felperesek a kérdésben forgó ingatlanok tulajdonát és birtokát azon az alapon követelik az első- és másodrendű alperesektől, mint akik az ingatlanoknak ez idő szerint telekkönyvi tulajdonosai és azoknak birtokában is vannak az e részben megállapított módon, mert ők az ingatlanokat azok korábbi tulajdonosától — az időközben 1918. évi augusztus hó 14-én elhalálozott — H. N. Jánostól még 1916. é\ őszén, vagyis az első- és másodrendű alperesek szerzését megelőzően 7000 K-ért megvásárolták és azoknak abban az időben birtokába is léptek. H. N. János azonban az ingatlanokat K. János elsőrendű alperesnek 1917 június hó 5-én kelt szerződéssel újból eladta.