Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

20 Magánjogi Döntvénytár. a kir. Kúria sem találta íigv elembevehetőnek, mert a fellebbezési bíróság kimerítő ok fej lésének elfogadása mellett a felperes igen súlyos betegségi állapota mellett az ennek megfelelő nagyobb kiszolgálás igénybevétele melled a rendesnél nagyobb borravalók adása indokoltnak jelentkezik. Ezek szerint a szanatóriumi, továbbá a fürdőzési költséggel felmerült kiadások összege helyesen van megállapítva s alperesnek erre vonatkozó panasza alaptalan. Előrebocsátva, hogy felperesnek az említett kiadásokon felül még a ruházata elpusztulása miatt is van kára, amelynek összege nem vitás, a kir. Kúria helyesnek találta a fellebbezési bíróság amaz álláspontját, hogy a felperes kárkövetelését a károkozás, illetőleg a kiadások megtörténte idejére viszonyítottan értékelte föl, mert ily fölértékelés nélkül felperes kára az időközi pénzromlásra tekintettel nem nyerne kiegyenlítést s adott esetben a teljes felértékelés indokolt, mert felperes a meg nem támadott tényállás szerint a balesetből folyólag szükséges kiadásai fedezésére kölcsönt vett fel, amelyet a valutáris viszonyok figyelembevételével (valorizálva) tartozik visszafizetni, a fürdőköltségekre pedig idegen, értékálló pénzt fordított, míg ruházatát, ami elsőrendű szükségleti tárgy, csak a változott viszonyoknak megfelelő magasabb áron pótolhatja. Ilykép nem helytálló alperesnek az az érvelése, hogy a valorizálás csak az elsőbírósági ítélet meghozatala idejéhez viszonyítottan történhetik, mert adott esetben a valorizálásnak nem a késedelem az alapja. = Kárenyhítési kötelezettség: Mjogi Dtár IX. 80., X. 123., XI. 83., XIV. 10., (52., XV. 41)., XVI. 97. és 98. stb. 12. A készpénzkölcsön esetében a pénz elértéktelenedéséből származó kárt a hitelező csak akkor háríthatja az adósra, ha és amennyiben a kár az adós jogellenes magatartásával, különösen annak késedelmével oki összefüggésben van. (Kúria 1925. szepl. 25. P. VI. 6747/1924. sz.) Indokok: A 8. y. alatti megállapodás szerint a felperes hátralékos követelését összesen 80,000 K-ban számította fel és az 1922. évi szeptember hó 27-iki időn túl terjedő fizetési halasztást a felperes ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az alperesek félévi kamatban 2500 K-t fizetnek és tartozásukról váltót adnak. Az alperesek maguk sem állítják, hogy a magasabb kamatfizetést elfogadták volna és hogy váltót adtak. E szerint az alperesek kötelesek voltak volna 1922. évi szeptember hó 27-én tartozásukat kiegyenlíteni, azonban ezt nem tették, hanem csakis 12,000 K-t fizetvén, a hátralékos 88,000 K-t illetőleg késedelembe estek. Minthogy pedig a késedelmes adós a pénz romlásából származó kárért felel a felperes kereseti kérelme annyiban, amennyiben követelésének kiegyenlítését a késedelem napjának megfelelő értékben kéri, jogos és így arra sem volt kötelezve, hogy az 1928. év nyarán felértékelés nélkül felajánlott fizetést törlesztéskép el• fogadja. Ehhez képest az alperesek a történt fizetésnek megfelelő értékben való beszámítására való jogosultsággal a rendelkező rész szerint elmarasztalandók voltak. Ezt meghaladóan azonban a felülvizsgálati kérelem elutasítandó volt, mert készpénzkölcsön esetében a pénz elértéktelenedéséből származó kárt a hitelező csak akkor háríthatja az adósra,