Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Dönt vény tán -Ji ha és amennyiben a kár az adós jogellenes magatartásával, különösen annak késedelmével oki összefüggésben van. Közömbös e kérdésben az, hogy az adós a kölcsönt állandó értékbe fektette, mert ily esetben nem — amint a felperes vitatja — jogalap nélkül való gazdagodás forog fenn, hanem csakis arról lehet szó, hogy az adós vagyonában kárt nem szenvedett. Minthogy pedig az alperesek a 8. •/. alatti megállapodás értelmében az abban felszámított tartozásukat illetőleg csak 1922. évi szeptember hó 27-én estek késedelembe — és a 8. •/. alatti megállapodással szemben, a (corábbi felmondás hatályát vesztette, — a felperes a felértékelést 1022. szeptember hó 27-ikét megelőző időtől számítva nem kérheti. = Kölcsön felértékelésének kizárása : Mjogi Dtár XVIII. 23., 89., Í8. sz. 13. Az adott óvadék visszafizetésére irányuló követelésre vonatkozólag felértékelésnek rendszerint csak az adós késedelme vagy az elértéktelenedéssel kapcsolatos másnemű vétkessége esetén van helye; kivételes méltányosságból azonban az óvadék ez eseteken kívül is felértékelhető. (Kúria 1925. nov. 26. P. VI. 570/1925. sz.) A kii*. Kúria a felperesek felülvizsgálati kérelmének részben helyt ad. a fellebbezési bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a fellebbezési bíróság által megállapított marasztalási összeget 1923. szeptember hó 30-iki értékű 10.883,905 K tökére és ennek 1923. évi október hó 31-től számítandó kamataira felemeli. Indokok : Készpénz követelés és így adott óvadék visszafizetésére irányuló követelésre vonatkozólag felértékelésnek rendszerint csak az adós késedelme vagy az elértéktelenedéssel kapcsolatos másnemű vétkessége esetén van helye. A fennforgó esetben azonban ex az általános jogszabály nem alkalmazható, mert az a körülmény, hogy alperes az 1905. évben átvett terményeknek — a haszonbérleti szerződés lejártával természetben vissza nem adott részét — teljes értékben köleles megtéríteni, továbbá, hogy a felperesek az alperes által adott óvadékot az ingatlani terhelő adósság törlesztésére fordították és így az teljes értékében a felperesek vagyonát gyarapította és figyelemmel arra, hogy a felperesek nem hivatkoztak arra, hogy alperes a haszonbérleti szerződés állal, az ő hátrányukkal a háború idejében és a háborút követő években nagyobb vagyoni előnyhöz jutott volna, a kir. Kúria is méltányosnak találta, hogy az óvadék felértékelve számíttassék be. A teljes felértékelés azonban a fennforgó esetben indo-