Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. hogy ily körülmények közölt a jelen esetben nem alkalmazható a kir. Kúriának az a különben állandóan követett joggyakorlata, hogy ha a nő a bontóperben a végleges tartáshoz való igényét nem érvényesítette vagy ennek érvényesítéséhez való jogát fenn nem tartotta, külön perrel azt többé nem érvényesítheti. Megfelel tehát az anyagi jogszabályoknak a fellebbezési bíróságnak az a döntése, mellyel alperest, — akinek hibájából a házasság felbontatott és aki a H. T. 85. §. alapján vétkesnek nyilváníttatott, — a H. T. 90. §. alapján felperes részére végleges nó'tartásdíj fizetésére kötelezte. == Az alaptételre I. Mjogi Dtár XVII. 49. sz. és az ott idézetteket. 5. A házasság okából tett ajándékozás nem veszti hatályát, ha a házasság az ajándékozó halála miatt nem jött létre. Eljegyzés érvénye; jegyesek közti szerződés alakja. ig2g ^ ? p j 1267/1925. sz.) Indokok: Az alperes előkészítő iratában azt adta elő, hogy 0. Gábor az ő kezét 1921. évben megkérte, de mert a háborúban eltűnt férje A. László ekkor holttányilvánítva még nem volt, 1922. évi január hó 6. napján a holttányilvánítási eljárást folyamatba tette, hogy ezáltal a házasság megkötését lehetővé tegye. Ezután történt, hogyr1922. évi április hó 13. napján T. Istvánné szül. T. Vilma mint eladó s 0. Gábor és az alperes mint vevők között létrejött az I. alatti adásvétel^ szerződés és ebben a magánokiratban 0. Gábor és az alperes mint férj és feleség szerepeltek. Ebből megállapítható, hogy az I. alatti szerződés kötésekor a nevezett vevők jegyességi viszonyban voltak. Ez a jegyesség hatályos volt, mert a csatolt iratok mellett fekvő jogerős bírói határozat szerint az alperes férjének, A. Lászlónak elhalálozási napjául 1916. évi december hó 31-iké állapíttatott meg, az adásvevési szerződés kötésekor tehát az alperes házassága jogilag nem állott fenn. 0. Gábor és az alperes e szerint jegyesek lévén, a közöltük létrejön 1921 évi május hó 9. napján keit J) alatti ajándékozási szerződés és az ugyanezen napon kötött K) alatti örökösödési szerződés érvényéhez az 1886. évi VII. t.-c. 22. §. értelmében közjegyzői okirat kívántatott. Ezeket az okiratokat kir. közjegyző vélte ugyan fel, de mert a fellebbezési bíróság ítéletében felhozott és e helyütt is elfogadott helyes indokolás szerint a kir. közjegyző elolt felvett ezek az okiratok a törvény által megszabott kellékeknek nem felelnek