Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 9 zéshez képest az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő, a jelen perbeni eljárást az idézett törvényhely és a Pp. 75. §-a alapján az alsóbíróságok ítéletének hatályonkívül helyezésével meg kellett szüntetni s a felperest a kereset beadásával alperesnek okozott perköltség megfizetésére kellelt kötelezni. = De lege tata kétségtelen, hogy a vétlen házastárs a másiknak elmebetegségét megelőző vétkes cselekménye alapján sem kérheti a házasság felbontását. 4. Ha a nőnek az a mulasztása, amely szerint a bontóperben a végleges nőtartás iránti igényét nem érvényesítette, a férjnek a feleséget tévedésben tartó magatartására vezethető vissza: akkor a nő a végleges nőtartást jogfenntartás hiányában is külön perrel érvényesítheti. (Kúria 1925. okt. 23. P. III. 4814/1925. sz.) indokok: A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított, meg nem támadott s így a Pp. 534. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint peres felek a H. T. 77. §-ának a) pontja alapján folyamatba tett bontóper egész tartama alatt, sőt az ítélet meghozatala után is az ítéletnek az anyakönyvi hivatalhoz való áttételéig férj és feleség módjára együtt éltek, a házastársi tartozást egymással szemben teljesítették s alperes viselte a háztartás költségeit. E tényállásra való tekintettel és figyelemmel, arra, hogy alperes a bontóper vitelének módozatait dr. Cz. Árpád ügyvéddel előzetesen megbeszélve elvitte hozzá a felperest s a nélkül, hogy az ügyvéd előtt bármi irányban tárgyalást folytattak volna, egyszerűen meghatalmazást Írattak alá a felperessel, továbbá, hogy peres felek a bontóper tárgyalásában személyesen részt nem vettek s a bontóper alapját tevő tények — különösen az elhagyás és a visszatérés megtagadása — fiktívek voltak: a fellebbezési bíróság a fenti tényállásból helyesen vonta le azt a következtetést, hogy felperes az alperes magatartása folytán abban a tévedésben lehetett, hogy amint a bonlóper folyama alatt, sőt az ítélet meghozatala után is még majdnem egy hónapig az eltartásáról az alperes gondoskodott, arról továbbra is az fog gondoskodni és csakis erre az alperesi — felperest tévedésben tarló — magatartásra vezethető vissza felperesnek az a mulasztása, amely szerint a bonlóperben a végleges nőtartás iránti igényét nem érvényesítette. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja,