Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Mc.gánjogi Döntvénytár B n. szam alatt kelt értesítése szerint az Orosz-Tanácsköztársaságot a művelt államok általánosan és így Magyarország se ismerték el oly államhatalomnak, amelynek jogszabályai a nemzetközi jogi érintkezésben kölcsönösen alkalmazást találhatnak és az ugyanott nyert szóbeli értesítés, valamint a köztudomás szerint még az a szerződés se nyert ratifikálást, amelyet a kereskedelmi viszonyok rendezése tárgyában Magyarország a Tanácsköztársasággá) óhajtott kötni. Mindezekből folyik, hogy a H. T. 113. §-ának alkalmazásánál az Orosz-Tanácsköztársaság jogszabályai nem jöhetnek figyelembe és nem lehet az alaki kellékek tekintetében a L. Hermann és az alperes között létrejött házasságot érvényesnek kimondani azon az alapon, hogy az a Szovjet-Oroszországban alkalmazásban volt szabályok szerint köttetett meg. Az Orosz-Tanácsköztársaság által alkotolt jogszabályoknak el nem ismerése következtében a nemzetközi jogi érintkezésben azok a jogszabályok találhatnak alkalmazást, amelyek érvényesek voltak Oroszországban a Tanácsköztársaság megalakulása előtt és amelyeket az államok a nemzetközi érintkezésben azelőtt alkalmaztak. A m. kir. igazságügyi minisztériumnak idézett értesítése, valamint 41,458/1921. I. M. I. sz. alatt kelt közlése szerint a Tanácsköztársaság megalakulása előtt hatályban volt törvények értelmében a házasságkötés alaki érvényessége tekintetében azok a szabályok az irányadók, amelyeket a házasulok felekezeti joga megszab. E szabályok értelmében házasságot egyházi hatóság előtt kell kötni. L. Hermann és az alperes házasságukat nem az egyházi hatóság előtt kötötték meg. Nem az arra rendelt hatóság előtt történt kötést a H. T. 30. §-a értelmében, a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban se lehet házasságnak tekinteni. A fentebb előadottakból kifolyólag ezt a szabályt a peres felekkel szemben is alkalmazni kell és minthogy abban a kérelemben, hogy a házasság érvénytelennek mondassék ki, azt a kérést is benne foglaltnak lehet venni, hogy az mondassék ki, hogy a kötést nem lehet házasságnak tekinteni: a kir. ítélőtábla a rendelkező rész értelmében határozott. Figyelemmel volt a kir. ítélőtábla ennél arra is, hogy az idézett jogi munka adatai szerint a Tanácsköztársaság jogszabályai értelmében az egyházi hatóság előtt megkötött házasság jogokat nem ad, hacsak az állami anyakönyvbe be nem vezettetik. Módjukban állott tehát az alperesnek és L. Hermannak a házasságukat az állami anyakönyvi hatóságon kívül az egyházi hatóság előtt is megkötni, a nélkül, hogy ez utóbbi kötéssel a házasságkötést és az ebből származó jogokat veszélyeztelték volna. Nem állottak tehát oly kényszer alatt, ami kizárta volna, hogy házasságukat az egyházi halóság előtt is kössék meg.