Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. m 104. A munkavállaló nem veszti el a munkadíjhoz való jogát azzal, ha a munkaadó nem fogadja el a szolgálatát. Ámde ily esetben a munkaadó a tartozásába mindazt beszámíthatja, amit a munkavállaló munkaerejének egyébkénii értékesítése által szerez vagy nehézség nélkül szerezhetne. (Kúria 1926. okt, 1-2. P. IV. 7212/1925. sz.) A kir. Kúria: Az alperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt ad és a fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja akkép, hogy az alapperben a felperes részére megítélt marasztalási 'összegekkel szemben megállapítja az alperes beszámítási jogát mindarra, amit felperes a Hévnél (Bpesti Helyi Érdekű Vasutak) 1920. évi november hó 20-án vállalt szolgálata folytán szerzett, valamint mindazon összegekre is, amit esetleg a jövőben másutt való alkalmaztatása által szerezni fog. Indokok : A fellebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint a felperesnek azt az előadását, hogy ő a csehek ellen a felszabadító magyar hadsereg részére kémkedett és ezért a cseheknek Kassára való újbóli visszatérése esetére alapos oka volt ezek bosszújától tartani és életét veszélyezetlnek látni — alperes kifejezetten beismerte. — — Ebből a beismert tényből pedig okszerűen folyik, hogy a visszatérő csehek bosszújának felperes magát kitenni nem tartozott és hogy ekként szolgálati helyét Kassát a magyar tanácsköztársasági csapatok kivonulásakor, 1919. évi július hó elején jogos indokból, a viszonyok kényszere alatt, nem pedig önkényesen hagyta el. Ezzel szemben az a körülmény, hogy felperesnek esetleg még sem történt volna bántódása, ha a helyén megmarad — mint puszta feltevés — bizonyítás tárgya nem lehet. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt azzal sem, hogy az alperes (Kassa-Oderbergi Vasút budapesti cég) részéről erre az utóbbi körülményre felajánlott merőben céltalan bizonyítást mellőzte. Az alperesnek az ítéleti lényállást támadó panaszai ezek szerint minden irányban alaptalanok. Az ekként jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás tehát e helyült irányadó. E tényállás alapulvételével pedig helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a felek közti szolgálati viszonyt nem szüntette meg sem az a tény, hogy a felperes az 1918. év telén bekövetkezett első cseh megszálláskor nem távozott szolgálali helyéről: Kassáról, hanem 1919. évi július hó elejéig: a magyar tanácsköztársasági csapatok kivonulásáig továbbra is szolgálatban maradt és fizetést is húzott; sem pedig az a szintén meg nem állapított tény, hogy utóbb, midőn a cseh-szlovák állam az alperes vasúti vonalait a felperes elmenekülése után saját kezelésébe vette, az akkor már magyar területen levő felperest a cseh hivatalos lap útján a visszatérésre eredménytelenül felhívta. Az első körülmény a szolgálati viszony megszűnését azért nem vonhatja maga után, mert az alperesnek a 14. alszámú, a szóbeli tárgyaláson is előadott fellebbezésében foglalt abból az előadásából, hogy a felperes 1919. évi július havában akkor hagyta el a szolgálali