Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

100 Magánjogi Dönlotuu/lár. helyét, midőn még a vasuii \onalak az alperes igazgatása alait állottak, nyilvánvaló, hogy felperes 1918. évi december hó végétói 1919. évi július hó elejéig terjedő időközben nem a cseh szlovák államhatalomnak, hanem magának az alperesnek állott szolgálatában és így arról, hogy felperes abban az időben magát a csehszlovák állam fennhatóságának önként alávetette volna, szó sem lehel. De nem eredményezhette a szolgálati viszony megszűnését a felperesnek a cseh hivatalos lapban visszatérésre való eredménytelen felhívása sem, mert nem is vizsgálva azt a kérdést, hogy a cseh szlovák államhatalomnak magyar állampolgárokat érintő olyan intézkedései, amelyek még a békeszerződés becikkelyezése előtt kellek, érvényesek-e, avagy sem? felperes ennek a felhívásnak már puszián azért sem tartozott megfelelni, mert az előlérintelt tényállás szerint alaposan tarthatott a csehek bosszúállásától. Az alperesnek idevonatkozó felülvizsgálati panaszai léhát szintén alaptalanok. Részben alapos ellenben az alperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy a fellebbezési bíróság szemben azzal a megállapított ténnyel, hogy a felperes 1920. évi november hó 20-án, amikor már alperestől Budapesten illetményt kapott, a Hévnél ideiglenes, majd utóbb végleges szolgálatot vállalt, az anyagi jogot megsértette azzal, hogy ennek a körülménynek a peresfelek jogviszonyában semmiféle jelentőséget sem tulajdonított. Helyes ugyan a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az adott esetben ez a körülmény nem alkalmas az alperes szolgáltatási kötelezettségének megszüntetésére — mert a megállapított tényállás szerint az alperes a felperes szolgálatát, noha ez erre állandóan késznek nyilatkozott — igénybe nem vette, sőt a 18. és 21. alszámú előkészítő irataiban kifejezetten ki is jelentette, hogy a felperestől szolgálatot nem is igényel. Már pedig jogszabály, hogy (. . . mint a fejben . . .) Minthogy a fellebbezési bíróság idevonatkozóan az anyagi jogot tévesen alkalmazla, az alperes felülvizsgálaii kérelme enmiben alapos. Ezért a fellebbezési bíróság ítéletét a rendelkező rész értelmében meg kellett változtatni. A szolgálati viszony fennállásából önként következik, hogy felperes az alperes kívánatára annak szolgálatába visszatérni köteles és ennek megtagadása, valamint ha felperes a jelenlegi s az esetleg a jövőben másutt való alkalmazását igazolatlanul elhagyja, azt a jogi következményt vonja maga után, hogy az alperesnek a szolgálati viszony alapján megállapított fizetési kötelezettsége vele szemben megszűnik. = V. ö. ptk. tvjav. 1310. §., 1304. §. II.