Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. A kötelesrész átértékelésének alapja tehát nem a kötelezett tél vétkes késedelme, s így nem lehetett helytállónak tekinteni az alperesnek azt a védekezését, amely szerint ők a kötelesrésznek átértékelt összegben való megfizetésére azért nem kötelezhetők, mert őket vétkes fizetési késedelem nem terheli. Az előző perben békebeli, vagyis aranykoronákban megítélt kötelesrészből a hátralékos 138,678 K 33 f — egy aranykoronát 14,500 mai papírkoronával számítva — 2,010.835,785 mai papírkoronával egyenértékű. A kir. Kúria a teljes felértékelésnek megfelelő, ezt az összeget — úgy a jogosított, mint a kötelezeti fél érdekeinek méltányos figyelembevételével — 1,500.000,000 K-ra mérsékelte. Igaz ugyan, hogy az alperesekre szállott hagyaték (kerekszámban 5180 kat. hold ingatlan, gazdasági felszerelés stb.) oly vagyontárgyakból áll, amelyek az örökhagyó halálának idejéhez viszonyított benső értéküket a köztudomás szerint megtartották, figyelembe véve azonban a jelentékeny vagyonváltságot, amelyet az alpereseknek a hagyaték után le kellett róniok, s figyelembe véve a nagy közterheket, a súlyos gazdasági és pénzviszonyokat, a melyek a föld tulajdonosaira nehezednek — a teljes felértékelt összegnek a fentebb megjelölt mértékben való mérséklése látszott indokoltnak. A kir. Kúria sem tulajdonított a per elbírálása szempontjából jelentőséget annak a ténynek, hogy az alperesek a felperes hátralékos követelésének kiegyenlítésére a kir. törvényszéknél 1924 január 29-én P. 686/1919. sz. alatt 7.425,647 K 20 f-t helyeztek bírói letétbe, ami a követelés eredeti összegének csak harmincszorosát tette ki, hololt akkor már 6500 papírkorona volt egy aranykoronával egyenértékű. Az alperesek ekként a felperes követelésének kiegyenlítésére a teljes felértékelésnek megfelelő összeg oly csekély hányadát ajánlották fel, illetve helyezték azt annak el nem fogadása foly tán letétbe, hogy ez nemcsak hogy nem tekinthető a követelés kiegyenlítésének, de azt a kir. Kúria csekélységénél fogva a kereseti követelés számszerű meghatározásánál is figyelmen kívül hagyhalónak találta arra való tekintettel, hogy a fentiek szerint a teljes felértékelésnek megfelelő összeg jelentékeny mérséklés alá esett. A kir. Kúria sem talált a megítélt felértékelt tőke után az örökhagyó halálától kezdődően kamatot megítélhetőnek. Nem áll ugyan meg a fellebbezési bíróság ítéletében ide vonatkozóan felhozott indok, mert az előző perben a bíróság már ílélt dolog hatályával döntölte el azt, hogy az özvegyi haszonélvezet nem áll útjában annak, hogy a felperes kötelesrésze ulán a kamat az örökhagyó halálától kezdődően ítéltessék meg.