Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 143 95. Nincsen akadálya annak, hogy a kötelesrész címén megítélt tőketartozás utóbb átértékeltessék. Ennek az átértékelésnek alapja nem a kötelezettnek a vétkes késedelme. A tőke felemelése egyúttal a kamatkárpótlást is magában foglalja. (Kúria 1926. szept. 9. P. I. 5402/1926. sz.) Indokok : A felperes a néhai édesatyja, az 1908 május 25-én elhalt Szluha István hagyatéka után őt illető kölelesrész iránt a székesfehérvári kir. törvényszéknél 1909. április 20-án 2870/1909. sz. alatt benyújtott keresettel pert tett folyamatba, amely perben a budapesti kir. ítélőtálának az 1921. október 12 én P. 686/1919. sz. alatt hozott s jogerőre emelkedett ítélete szerint a megítélt s utólag letett főesküre tekintettel a felperesnek kötelesrész címén 391,020 K 70 f tőke s ennek 1908 május 25-től számítolt 5 % kamata járt. Ennyit tett ki tehát a felperesnek békebeli koronákban kifejezett köteles része. Nem vitás a peres felek között, hogy az ekként megítélt tőkéből és annak kamatából az időközben a felperes kezéhez teljesített fizetések után 138,678 K 33 f tőke s ennek 1908 május 25-től számított 5 % kamata maradt kiegyenlítetlenül. A felperes keresete ennek a hátralékos követelésnek felértékelt (valorizált) összegben való megítélésére irányul. E perbeli kérelem teljesítésének nem áll úijában ítélt dolog hatálya. A kötelesrész iránt indított előző pernek tárgya ugyanis a kötelesrésznek számszerű megítélése volt. Ennek a pernek a tárgya pedig az előző perben számszerűleg békebeli koronákban meghatározott kötelesrésznek a pénzünk időközben történt értékcsökkenéséhez mért felértékelése (valorizálása). Az előző perben a felperes a kötelesrész összegének felértékelése iránt igényt nem is támasztott s így a jelen per tárgyát tevő felértékelés iránti igény felett az előző perben a bíróság nem döntött s nem is dönthetett. A jelen perben tehát nem lehet szó egy már valamely korábban lefolytatott perben eldöntött jog ismételt érvényesítéséről, s így semmi akadálya sincsen annak, hogy a felperesnek a kötelesrész átértékelése iránt a jelen perben támasztott igénye érdemben elbíráltassák. A kötelesrész átértékelésének alapja bírói gyakorlatunk szerint — amint azt az elsőbíróság is helyesen kiemelte — az öröklési jogban érvényesülő egyenlőség és kiegyenlítés elve, amely nem engedi meg azt, hogy a pénzünk értékének a háború óta bekövetkezett rendkívüli nagymérvű csökkenéséből eredő hátrányt a készpénzben követelhető kötelesrészre jogosított viselje s ekként a kötelesrész fizetésére kötelezett fél indokolatlanul vagyoni előnyhöz jusson.