Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

140 Magánjogi Döntvénytár. körülbelül havi 3.767,544 koronában megállapítása, az alperesre vagyoni viszonyaival arányban nem álló lerhel hárítana, melyet a fellebbezési bíróság további bizonyítás nélkül is megállapíthatott és ezért a felajánlott bizonyítást eljárási szabálysértés nélkül mellőzhette. A felperes nyugdíjának a fellebbezési bíróság által havi 2.200,000 koronában megállapítását a kir. Kúria a fentebb megjelölt irányelvek mellett magasnak találta, ezért a havi nyugdíj összegét 2.000,000 koronára szállította le, mert ezt az összeget találta mind a két fél különleges viszonyaira figyelemmel a kölcsönös érdekek kiegyenlítésére a fennforgó esetben alkalmasnak. A fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, kogy a felperes a kereset beadását megelőző időre a nyugdíj valorizálását nem igényelheti, jogszabályt nem sért; mert az állandó bírói gyakorlat szerint a valorizált nyugdíj a kereset beadása előtt letelt időre csak akkor jár, ha felperes kimutatja, hogy igényének érvényesítésében elháríthatatlan akadály gátolta; a megállapított tényállás szerint pedig ilyen akadály fenn nem forgott. =; Nyugdíj valorizálásra 1. Mjogi Dtár XVIII. 2., 32., 33., 35.; a IV. a. tételre különösen az id. k. 33., 57. 93. Az aranykorondról a forgalomban lévő pénznemre való átszámításnak a teljesítés idején irányadó átszámítási kulcs szerint kell történnie. (Kúria 1926. szept. 30. P. I. 1312/1926. sz.) indokok: Az alsóbíróságok jogerősen eldöntötték, hogy a felperest kötelesrésze fejében 12,608 66 aranykoronának megfelelő összeg illeti meg s a peresfelek között most már csak ennek az aranykorona összegnek az átszámítási kulcsa vitás. Idevonatkozóan az alsóbíróságok ítéleteinek az a rendelkezése, hogy az aranykoronáról a forgalomban lévő pénznemre való átszámításnak a teljesítés idején irányadó átszámítási kulcs szerint kell történnie s a fellebbezési bíróságnak az a rendelkezése, hogy átszámítási kulcsként a m. kir. pénzügyminiszter által a köztartozások lerovásánál való alkalmazás végett megállapított szorzószámot kell irányadónak venni, a kir. Kúria gyakorlatának is megfelel. Ennélfogva az átszámítási kulcs kérdésében úgy a felperesnek, mint az alperesnek a felülvizsgálati panasza alaptalan. Minthogy azonban pénzünk értéke időközben állandósult s a köztartozások lerovásánál ezidőszerint alkalmazott 14,500-as szorzószám is állandónak tekinthető, nincs többé ok arra, hogy az aranykoronában megítélt követelés átszámítása a felekre bízassék. hanem az már most határozott összegben megítélhető.