Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 144 94. /. Az atya részéről a gyermek kiskorúságának ideje alatt iskoláztatására és nevelésére fordított kiadások a gyermeknek az atya által kezelt anyai örökségébe be nem számíthatók, a gyermek nagykorúsága alatt segélyezésére fordított összegek pedig csak akkor, ha az örökségbe betudás kikötésével adattak. — II. A kiskorúnak az atya által kezelt pénzének kiadására irányuló követelése méltányosság szerint átértékelendő. (Kúria 1926. szept. 23. P. I. 8256/1925. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja s alperest a fellebbezési bíróság által megítélt tőke és kamata helyett 65.000,000 K tökének s ez után a mai naptól számított 7% kamatnak 60 nap alatt leendő megfizetésére kötelezi. Indokok: Nem vitás a felek között, hogy felperesnek az 1892 dec. 8-án elhalt anyja után maradt s 7700 K-t kitevő öröksége atyjának az alperesnek kezelésében maradt, amelynek erejéig a zálogjog alperesnek a sátoraljaújhelyi 423. sz. betétben felvett ingatlanára az 4896. jan. 23-án 472. sz. a. kelt végzéssel a felperes javára bekebeleztett. A sátoraljaújhelyi 423. sz. betét hiteles kivonata szerint utóbb a telekkönyvi hatóság erre a jelzálogjogra az 1947. jan. hó 40-én 75. sz. a. kelt végzéssel az aljelzálogjogot 8000 K valószínű kárösszeg s jár. erejéig H. Lajos javára előjegyezte. A 20. sorszám alatt csatolt iratok (ítélet) szerint W. József (a fiú, az atya a jelen perben alperes) a sátoraljaújhelyi kir. járásbíróságnál, 4924. nov. 19 én 4345. sz. a. pert indított az ingatlanát terhelő s fentebb említett zálogjog s az arra előjegyzett alzálogjog törlése iránt azon az alapon, hogy a W. Gyula (a fiú) javára bekebelezett jelzálogos tartozását az alzálogjog előjegyzése miatt ki nem fizethetvén, azt bírói letétbe helyezte. Az ama perben hozott jogerős ítélet alapján azután a telekkönyvi hatóság 4923. június 4 5-én az 4063. szám alatt kelt végzéssel a szóbanlevő zálogjogot s arra előjegyzett alzálogjogot törölte. A fellebbezési bíróság helyes indokolással mellőzte az alperes állal a felperes kiskorúságának ideje alatt az ulóbbinak iskoláztatására és nevelésére fordított kiadásoknak a kereseti követelésbe való beszámítását. Ami pedig azokat az összegeket illeti, amelyekkel alperes a felperest nagykorúságának elérése után különösen katonáskodásának ideje alatt s a leszerelése alkalmából segélyezte, ezek az összegek a kereseti követelésbe csak az eselben lennének — figyelemmel a felek közötti szoros családi kapcsolatra — beszámíthatók, ha az alperes bizonyította volna, hogy azokat a felperesnek az anyai örökségbe való beludás kikötésével adta. A fellebbezési bíróság ítéletében az elsőbíróság ítéletére való utalással ide vonatkozólag azt a tényállást állapította meg, hogy alperes az említett, a felperes nagykorúsága után fizetett össze-