Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 139 pótolta, úgy, hogy a megállapított nyugdíjon felül kiutalt segélylyel együtt az alperes a felperesnek az 1924 év március hónapjától kezdődőleg havonként 840,000 koronát fizet, azonkívül a nyugdíjazás kezdetétől fogva felperest évenkint 50 mm szénilletményben részesíti. Jogszabály, hogy az adósnak ügy kell kötelezettségét teljesíteni, mint ezt — tekintettel az eset körülményeire és az életfelfogásra, — a méltányosság megkívánja. Minthogy a gazdasági viszonyok változása folytán pénzünk nagymérvű csökkenése következtében az alperes által nyugdíj és segély címén fizetett összeg együttesen sem felel meg a nyugdíj rendeltetésének: ezért nyilvánvaló, hogy az alperes által a felperes részére havonként fizetendő nyugdíj összege olyan értékben valorizálandó, hogy a felperes szempontjából gazdasági értéket jelentsen, a felperes életfenntartásához számbavehetően hozzájáruljon, másrészt az alperes gazdasági romlását elő ne idézze. E határok között az átértékelésnek a Pp. 271. §-a szerinti bírói mérlegelésnél figyelembe veendő tehát, hogy felperes mint nyugdíjjogosult 33 évig, összesen azonban 42 évig volt az alperes szolgálatában, hogy felperes 76 éves, munkaképtelen, önmagán és feleségén kívül még beteges felnőtt leánya eltartásáról js kell gondoskodnia, hogy egy családi házon kívül egyéb vagyona nincs és hogy az alperestől járó nyugdíján kívül a bányatáppénzlárlól is élvez 52o,ÖOO korona havi nyugdíjat; figyelembe veendő másrészt az is, hogy a pénz értékének leromlása oly országos csapás, mely mindenkit egyaránt sujt és amelynek a felek között méltányos megosztása indokolt annál is inkább, mert az országos csapás mindenkit igényeinek mérséklésére szorított; figyelembe veendő továbbá az is, hogy az alperes, bár az országnak, sőt Középeurópának is egyik legnagyobb, leghatalmasabb vállalata; azonban az alperes által bejelentett és a fellebbezési bíróság ítéletében felsorolt adatok méltatásával és a bizonyítékoknak nem nyilvánvalóan helytelen következtetéssel történt mérlegelésen nyugvó, az iratok tartalmával nem ellenkezően megállapított tényállás szerint, az alperesnek a világháború folytán úgy vagyona, mint jövedelmezősége általában csökkent; hogy felperessel együtt 2047 nyugdíjasának és 3900 aktív tisztviselőjének illetményeiről kell gondoskodnia; de e melleit nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az alperes által bejelentett adatokból megállapítható üzleti eredményei és nagy igazgatási költségei teherbíró képességeire mutatnak. Azonban a felperes nyugdíjának a keresetbe vett, jelenleg