Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

138 Magánjogi Döntvénytár. alapszik. Az a körülmény tehát, hogy az alperes a nyugdíjigények biztosítására és fedezetére, részben az alperes hozzájárulásából, részben az alkalmazottak befizetéséből nyugdíjalapot létesített, az alperes fizetési kötelezettségét nem érinti. Nem helytálló tehát az alperes állal vitatolt az az álláspont, hogy az alperest az azelőtt fennállott nyugdíjintézet átvételével egyéb kötelezettség nem terhelte, mint az, hogy a régi nyugdíjintézeti alapszabályok szerint a leiperesnek 1921 július 1-én járt nyugdíjjárulékot megfizesse; mert az előrebocsátottak szerint a felperes nyugdíjigényének teljesítése az alperest a nyugdíjintézeti alapszabályok ellenkező kikötése dacára is terheli. Ezért nem vehető figyelembe az alperesnek a nyugdíjintézet osztrák jog szerinti jogi személyi minőségére alapított és az osztrák jog alkalmazását vitató érvelése sem, mert az alperes és nem a nyugdíjintézet felelőssége állván fenn, az alperesre vonatkozó szabályok az irányadók. Minthogy pedig az alperes (Első Dunagőzhajózási Társaság) belföldön folytatja üzleti tevékenységét és mindkét peres fél a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeket belföldön teljesítette, a szolgálati szerződésből származó igények elbírálásánál a belföldi törvényes rendelkezések az irányadók. Az alperes ilyképpen fennálló felelősségénél fogva nincs alapja az alperes által telt megkülönböztetésnek olyan nyugdíjas jogosultságára vonatkozólag, akinek igénye a nyugdíjalapnak alperes által történt átvétele előtt és olyan nyugdíjas jogosultságára vonatkozólag, akinek igénye ezen átvétel után keletkezett. Különben is alperesnek ebben az irányban egyoldalú intézkedése, a felperest megillető nyugdíjigényre a már kifejtett okból befolyással nincs; de ugyanazon okból nincs befolyással arra az alperes alkalmazottai érdekképviseleteivel kötött szerződés sem, mely utóbbiak egyikének sem volt különben a tagja a felperes a megállapodás létesítésekor. A kifejtetlek folytán nem helytálló alperesnek a nyugdíjalap teherviselési képességének hiányára alapított érvelése sem. Nem vitás a pereslelek között, hogy felperes az 1874. évtől kezdve 1916 május 25-ig teljesített az alperesnél szolgálatot és pedig 1883 január 1-től kezdve mint kinevezett, nyugdíjra jogosult tisztviselő, nyugdíjaztatásakor mint bányaigazgatósági pénztáros. Felperesnek 42 évi szolgálata után kérelmére történt nyugdíjaztatásakor, 33 évi nyugdíjalaptagság után, 1916 május 25-től kezdődőleg a nyugdíját az alperes havi 396 koronában állapította meg. A havonként esedékes nyugdíjrészleteket pénzünk értékének folytonos csökkenése folytán időszakonként emelkedő segélyekkel