Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

128 Magánjogi Döntvénytár. balesetet kizárólag utóbbi hibája okozta. Miután alperes vaspálya vállalatot az üzem folytatása közben másoknak okozott kárért tárgyi felelősség terheli és a törvényben felsorolt mentesítő okok egyike sem forog fenn, alperesnek a kártérítési kötelezettség megállapítása miatt felhozott panasza alaptalan. == Ad I. L. PHT. 198., külföldi bíróság ítéletére PHT. 521.; v. ö. Mjogi Dtár XVI. 25., 148. — Ad II. Mjogi Dtár XVI. 17., PHT. 545. 84. /. Az a körülmény, hogy a tulajdonos a cséplés alatt volt gabonaneműeket tűzkár ellen önként nem biztosította, a tiltott cselekményből eredő kártérítési felelősség szempontjából közömbös. — //. A büntető perben jogerős ítélettel eldöntött az a kérdés, hogy terhelt a terhére rótt cselekményt tényleg elkövette, a polgári bíróság által vizsgálat tárgyává nem tehető. ^, . „ (Kúria 1926. szept. 7. P. VI. 5722/1925. sz.) Indokok: Az a körülmény, hogy felperes a cséplés alatt volt gabonaneműeket tűzkár ellen önként nem biztosította, az alperest terhelő kártérítési felelősség szempontjából közömbös. A büntető perben jogerős ítélettel eldöntölt az a kérdés, hogy terhelt a terhére rótt cselekményt tényleg elkövette, a polgári bíróság által vizsgálat tárgyává nem tehető ; a büntető bíróság ez irányú ténymegállapítása is tehát a polgári bíróságra nézve irányadó. A büntető bíróság ítéletében foglalt tényállás megdöntésére megajánlott bizonyítás felvételét ekként a fellebbezési bíróság helyesen mellőzte. A kártérítésre kötelezett alperes az ingó dolgok elégéséből eredő kárt a kártétel idején volt érték szerint köteles felperesnek megtéríteni; a korona, időközben bekövetkezett elértéktelenedésére tekintettel pedig eme kötelezettségének alperes csak akkor tesz eleget, ha a leromlott koronában annyit fizet, ami belértékben is megfelel az ingóknak a kártétel idején volt forgalmi értékének. A fellebbezési bíróság a kárkamatot nem az átértékelt tőke. hanem csupán az eredeti 8.229,980 K kártőke után ítélte meg, ez a rendelkezés pedig az 1923. évi XXXIX. t.-c. 2. §-a második bekezdésének megfelelő. = Ad I. Viszony a biztosításhoz fent 44. sz. — Ad II. I. az előbbi 83. sz. esetet. Cséplési kárra I. fent 36. sz. a.