Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. tartozik a vagyon szerzésére fordított uagy abba beruházott különuagyona értékének felét. (Kúria 1926. jún. 17. P. I. 1664/1926. sz.) indokok: A beszerzett telekkönyvi iratok között levő s 1911. évi június hó 5-én kelt adásvételi szerződés szerint az alperes megvette dr. V. Miklóstól a nyiracsádi 572. sz. tkvi betétben A. 1 — 13. sorszám alalt felvett ingatlanokat 25,000 K vételárért, s egyben az eladó a vételárból 1000 K kifizetést elismerte. E szerződés alapján a telekkönyvi halóság az említett ingatlanokra vonatkozólag a tulajdonjogot az alperes nevére, egyúttal egy az alperes által bemutatott biztosító okirat alapján a zálogjogot 24,000 K tőke és jár. erejéig az ujfehértói takarékpánztár javára bekebeleztetni rendelte. Ugyancsak a beszerzett telekkönyvi iratokból kitűnik, hogy az alperes az 1912. aug. 31-én kelt adásvételi szerződéssel megvette K. Adolf fiai budapesti cégtől a nyiracsádi 927. sz. betétbe A. 1. 1—G. sorszám alá átvitt ingatlanokat 4693 K 50 f vételárért. E szerződés alapján a telekkönyvi hatóság elrendelte az említett ingatlanokra vonatkozólag a tulajdonjognak az alperes nevére, s egyúttal 4693 K 50 f vételárhátralék erejéig a zálogjognak K. Adolf fiai cég javára való,bekebelezését. Nem vitás továbbá, hogy az alperes ugyancsak a házasság larlama alatt két lovat vett, amely vételhez az atyjától 720 K-t kapott. Minthogy a felek egyező előadása szerint az alperes férje S. János nemesrendű, s emellett, mint főszolgabíró honoratior volt, s minthogy a feleség a férjének rendi, illetve társadalmi állását követi: ezért az alperes és volt férje S. János, mint házastársak a köztük lévő vagyoni viszonyokat tekintve a nemesrendű, illetve honoratior házastársakra irányadó jogszabályok alá esnek. A nemesrendű, illetve honoratior házastársak a törvénynél fogva nem közszerzők, hanem a férj a főszerző. A feleségei a szerzemény fele csak abban az esetben illeti meg, ha a házastársak a szerzeményi közösséget szerződéssel kikötötték, vagy ha a szerzésre vonatkozó okiratban a feleség is mint szerző szerepel, avagy, ha a szerzés alapjául a nő vagyona szolgált. Eszerint akkor, ha a házasság alatt szerzett vagyon szerzésének alapja a nő különvagyona volt, az ekként szerzett vagyon fele a házasság megszűnésekor a férjet, fele pedig a feleséget illeti meg abban az esetben is, ha a vonatkozó vagyontárgyak tulajdona egészben a feleség nevére került, ha csak az eset körülményeiből nem lehet megállapítani azt, hogy a férj lemondott az illető vagyontárgyak felére vonatkozó közszerzeményi igényéről. A férj azonban az ekként a házasság alatt szerzett vagyonból neki járó felerész fejében a feleségnek megtéríteni tartozik a vagyon szerzésére fordított vagy abba beruházott különvagyona értékének felét. = Alig hinnők, hogy a Plánum 746. szerint (Jancsó— Fodor Magánjog IV. 604.) a férjet közszerzői jog illetné felesége külön keresményéből! Ez csak a feleség joga, ha az ő vagyona révén a férj vagyona gyarapodott. Nemesi közszerzeményre I. Mjogi Dtár XVII. 75., XV. 54. és az ott idézetteket.