Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvény tár. D7 részlet, a kikötött kamatokkal együtt a felperes megélhetésére és a legszükségesebb életfenntartási dolgok megszerezhetésére kevésnek jelentkezik, minélfogva azt a kir. Kúria a megítélése szerint megfelelőnek mutatkozó évi 800 K-ra emeli fel olyan értékelés mellett, mint amilyen benső értékkel a magyar korona a szerződéskötés napján birt. Ez a felemelés a felperes kereseti, illetve fellebbezési és felülvizsgálati kérelmével szemben, mint kevesebb, törvényszerűen helyt foghatolt. A felperes felülvizsgálati kérelme tehát a fenntebb ismertelelt keretekben jogos alappal birván, annak a fellebbezési bíróság ítélete ide vonatkozó része részbeni megváltoztatásával helvt adni kellett. A szerződéskötés idején a magyar korona a nemzetközi viszonylatokban a háborús gazdasági helyzet folytán az aranykorona értéknek csak 52*60%-át képviselte, ezért a felperes ama felülvizsgálati kérelmének és panaszának, hogy az alperesek a fizetési kötelezettségeiket teljes aranykorona értékben teljesítsék, illetve ily irányban marasztaltassanak, megállható alapja nincs, miért is a felülvizsgálati kérelemnek ide vonatkozó része teljesíthető nem volt. = A bíró jogváltoztató beavatkozása a kötelem tartalmába — valorizációtól függetlenül! — ez esetben csak az évjáradékul kikötőn vételárrészletek alimeotációs jellegéből magyarázható. A clausula rebus sic stantibus elv újabb kiterjesztése. 60. A megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás idejében fennállott tartozásáért felelős, ha ez az ajándékozótól nem hajtható be; felelős tehát azért a szolpáltatásért is, amely az ajándékozót az ajándékozásJdejében fennállott tartozással kapcsolatosan a pénz értékének leromlása folytán terheli (Kúria 1926. jan. 14. P. I. 299 1925. sz.) Indokok: A nem vitás tényállás szerint az az egyesség, amellyel az első- és a másodrendű alperes, illetőleg az őket képviselő kalocsai főkáptalan, felperesnek, a néhai N. Imre hagyatékához tartozó házra vonatkozó szolgalmi jogát, az 1911. évi január hó 1-től a felperes haláláig általuk negyedévenként, mindenkor előrefizetendő 560 K évjáradékért megváltotta, az 1910. évi november hó 14. napján megtartott hagyatéktárgyaláson, tehát még abban az időben létesült, amikor a koronának megvolt a valóságos belső értéke ; amiből viszont kétségtelen, hogy az egyezMasánjogi Döntvénytár. XIX. 7