Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

98 Magánjogi Döntvénytár. kedő felek ügyleti akarata arra irányult, hogy felperes a végrendeleten alapuló szolgalmi jogáért, békeértékű 560 K évjáradékkal nyerjen kárpótlást mindaddig amíg él. Ebből következik, hogy felperesnek a pénz értékének az ő akaratától nem függő okokból beállolt leromlása következtében joga van ahhoz, hogy a még ki nem fizetett évi járadék összegének megfelelő felemelését kérhesse. A felpereseknek ezért megtérítéssel elsősorban az első- és másodrendű alperesek tartoznak, mert a szolgalmi jog megváltása iránt ők szerződlek a felperessel; másodsorban azonban felelősség terheli a harmad—hetedrendű alpereseket is — akik s illetőleg a negyed—hetedrendű alperesek jogelődje, a nem vitás tényállás szerint, az első- és másodrendű alperesektől a kérdéses házat az 1911. évi március hó 17-én kelt s március hó 20-án felsőbb egyházhatóságilag jóváhagyott adásvevési szerződéssel 10,000 K-ért megvették — ha kimutatható, hogy ők részben ingyenesen jutottak ahhoz az ingatlanhoz, amely a felperes szolgalmi jogával eredetileg terhelve volt. Önként következik ez a pótlólagos felelősség abból a jogszabályból, hogy a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás idejében fennállott tartozásáért felelős, ha ez az ajándékozótól nem hajtható be; felelős tehát azért a szolgáltatásért is, amely az ajándékozót az ajándékozás idejében fennállott tartozással kapcsolatosan a pénz értékének leromlása folytán terheli. Ez a felelősség az adott esetben annál kevésbbé kétséges, mert D. Ferenc, a negyed—hetedrendű alperesek jogelőde és neje, a harmadrendű alperes a szerződés megkötésekor tudták azt, hogy az első- és másodrendű alperes a felperesnek 560 K évjáradékkal tartozik, amennyiben ebből a tényállás szerint 60 K-át, az első- és másodrendű alperessel szemben, a 10,000 K vételáron felül magukra vállaltak. 6J. Vételárhátralék felértékelése 50° o-kal, mert a szerződés kötése idejében már beállottak azok a jelenségek, amelyek a pénz értéke lecsökkenésének beálltára engedtek következtetést és ennek dacára a vételár kiegyenlítésére aránytalanul hosszú idő lett megszabva. _' , (Kuna 1926. márc. 23. P. V. 2914 1925. sz.) A kir. Kúria: Mind a két peresfél felülvizsgálati, illetve csatlakozási kérelme következtében a fellebbezési bírósíg ítéletét megváltoztatja akként, ho.^y az alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a felpereseknek 3150 K lökét, ennek 19u21. évi július hó 21-től járó 4% kamatát, valamint e tőke