Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
Magánjogi Döntvénytár. 85 hogy az elsőrendű felperest azoknak Vs része — másod- és harmadrendű felperest pedig V*—1/* része illesse. A felperesek keresetükben kötelesrészük sérelmét panaszolták s kötelesrész fejében az ingó és ingatlan hagyaték fele részének természetben esetleg készpénzben való megítélését kérték. A fellebbezési bíróság által az elsőbíróság ítéletéből elfogadott tényállás szerint a hagyatéki vagyon az öröklés megnyíltakor 628,586 K értékkel s a felpereseknek hagyott ingatlanok 371,500 K értékkel bírtak, a hagyaték tiszta értéke pedig a 30,900 K hagyatéki tartozás levonása után ugyanekkor 597,686 K-át tett ki. Ezt az értékmegállapítást a felperesek felülvizsgálati kérelmükben megtámadták amiatt, mert a hagyaték értékére meghallgatott szakértők véleményükben, amely az érlékmegállapítás alapjául szolgált, nem voltak tekintettel arra, hogy a hagyatékot az alperes özvegyi haszonélvezeti joga terheli, holott ez a vagyon értékét tetemesen csökkenti. A kötelesrész kiszámításánál azonban a hagyatéki vagyonnak az örökhagyó halálakor volt értéke az irányadó, vagyis az az érték, amellyel a vagyon még az örökhagyó birtoklásának utolsó idejében birt, a csak az örökhagyó halálával keletkezett özvegyi jogot, mint a vagyon értékére befolyással biró körülményt tehát a fellebbezési bíróság az értékmegállapításnál jogszabálysértés nélkül hagyta figyelmen kívül. A felperesek eredetileg kötelesrészüknek természetben kiadását kérték, majd módosított kereseli kérelmük arra irányult, hogy a hagyatéknak egészben az alperes részére való átadása mellett kötelesrészük egészben pénzben adassék ki. Ezt az utóbbi kérelmüket a fellebbezési eljárás során azzal indokolták, hogy a kötelesrész az örökhagyó halálával nyomban minden tehertől és korlátozástól mentesen adandó ki, tehát az özvegyi haszonélvezeti joggal terhelt végrendeleti juttatást elfogadni nem tartoznak. Ámde (. . . mint a fejben 1. alatt. . .) Erre való tekintettel annak, hogy a felperesek keresete a felperesek állal előadott értelemben megítéltessék, az alperes ellenzése folytán nincs helye. A felperesek idevonatkozó felülvizsgálati kérelmének tehát szintén nincs alapja. A felperesek keresetének helytelen szövegezése azonban egymagában a kereset elutasítását nem indokolja s az nem akadálya annak, hogy a kereset a fennebbi jogszabálynak megfelelő módon, amennyiben teljesítésének egyébként helye lehet, megítéltessék. Itt elsősorban figyelembe kell venni, hogy a fennebb ismertetett értékadatok alapján a felperesek törvényes örökrésze fejenként (a tiszta hagyaték 13 része) 4 99,2-28 66 K lenne, kötelesrészük tehát ennek fele, vagyis fejenként 99,6U'33 K, ezzel szemben pedig a felperesek a végrendelet szerint együtt 374,500 K értéket kapnak, amiből az elsőrendű felperes felerészben, a másodés harmadrendű felperesek pedig V*—1/* részben részesülnek. Míg tehát a felperesek fejenkénti kötelesrészének a tolnai 3087. és 1367. sz.