Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Í6 Magánjogi Döntvénytár. tkvi betétekben foglatt ingatlanok hagyatéki felerészének mintegy 27/ioo része felel meg s az elsőrendű felperes ezt meghaladó juttatásban részesül, addig a másod- és harmadrendű felperesek ezeknek az ingatlanjulalékoknak fejenként 92,87ö K értékű 25/ioo részében kötelesrészöknél fejenként 6739 K 33 fillér értékkel kevesebbet kapnak, vagyis fejenként ily összeg erejéig ezeknek a felpereseknek kötelesrészét a végrendelet mennyiségileg is sérti. Másodsorban pedig tekintetbe kell venni, hogy az örökhagyó végrendeletében az egész hagyatékot, tehát a felperesek kötelesrészét is az alperes özvegyi jogával megterhelte ugyan, a felperesek azonban mindvégig a kötelesrésznek — előbb természetben, majd pénzben — azonnali, tehát az alperes özvegyi jogától függetlenül való kiszolgáltatását követelték, miáltal a végrendeletnek az a korlátozó rendelkezése is, amely szerint az örökhagyó a kötelesrészt az alperes özvegyi jogával terhelte, már kezdettől fogva megtámadottnak tekintendő. Az tehát, hogy a részükre történt végrendeleti juttatásoknak az alperes özvegyi jogával terhelt voltát a felperesek kifejezetten csak a fellebbezési eljárásban sérelmezték, új támadásnak s a Pp. 188. és 494. §-ai szerinti tiltott keresetváltoztatásnak nem tekinthető. ( . . . Mint a fejben II. alatt. . . ) Az adott esetben az alperes özvegyi jogának, minthogy a nevezett az örökhagyó második neje volt s az örökhagyónak első házasságából származott gyermekeivel áll szemben, törvényes mértéke az 1840: VIII. tc. 18. §-a értelmében a hagyatékból egy gyermekrésznek, tehát V* résznek a haszonélvezetére terjed s az özvegyi jognak ez a mértéke a felperesek kötelesrészének megfelelő vagyonérték kiszolgáltatása esetén is biztosítva Van, az örökhagyó végrendelete tehát abban a részében, amennyiben az alperes özvegyi haszonélvezeti jogát a felperesek kötelesrészének megfelelő vagyonra is kiterjesztette, hatálytalan, tekintet nélkül arra, hogy — amit a fellebbezési bíróság tényként megállapított — az alperes szükséges tartását az egész hagyaték jövedelme sem haladja túl. Nincs tehát sem perjogi, sem anyagi jogi akadálya annak, hogy a felperesek keresetének a rendelkező rész értelmében hely adassék, miért is a fellebbezési bíróság elutasító ítéleti rendelkezését a kir. Kúria megfelelően megváltoztatta, egyebekben pedig az idevonatkozóan kifejtett okokból a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Idevonatkozóan még meg kell jegyezni, hogy ami a másodés harmadrendű felperesek kötelesrészének kiegészítése fejében járó összegeket illeti, azokat — minthogy az örökhagyó halála óta a gazdasági viszonyokban beállott változás folytán a pénz értéke jelentékenyen csökkent — a kir. Kúria a pénz értékcsökkenése arányának megfelelően felemelt összegekben ítélte meg. A fejemelés mértékénél ugyanis figyelembe vélte, hogy az a 6739 33 K, amivel a nevezett felperesek a végrendeleti juttatásban kötelesrészüknél kevesebbet kaptak, az örökhagyó halálakor volt értékviszonyok szerint (1 aranykorona == 457 korona) 14-74 aranykoronának az alperest a ma forgalomban levő pénznemben